Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS a telepeket a tatárjárás elsöpörte volna. Itt a tatároknak nem volt okuk olyan tervszerű pusztításra, mint az anyaországban, s még ott is úgy látszik, hogy a lakosság jórésze megmenekült s később visszaszivárgott eredeti lakhelyére. Másrészt nem hihetjük, hogy, ha a magyarság kipusztult kárpátalji telepeiről, a XIII. század második felében ne akadt volna más népelem, amely ezeket a kedvező helyeket elfoglalja, már pedig itt később magyarokat találunk. Felesleges azonban mondanunk, hogy a XIII. századi telepek gyérek és kicsinyek voltak s népük csak ott őrizte meg egyéniségét,, ahol később új hozzááramlások gyarapították. Általában magyar telepekről és magyar szervezésről szóltunk, bár vitathatatlan, hogy ebben a munkában a németségnek is szerepe volt. Azért tehettük ezt, mert a vezetés minden tekintetben magyar kézben volt. Egészen helytelen E. Fischer eljárása, aki a vajdasági német kultúrmunkáról írva, lépten-nyomon olyan tényeket említ, amelyek világosan a magyarságot illetik.1

Téves az is, mikor néhány író, aki a magyar foglalás kezdetét a XIII. századra teszi, a német lovagrend munkájának javára könyveli el ezt. A német elemnek jelentős szerep jutott a városi élet kiépítésében, azonban figyelemreméltó Hunfalvy észrevétele, hogy a magyar ság még itt is fontosabb volt, mert a városoknak — s tegyük hozzá : a városias fogalmak jórészének — neve a magyar nyelvből került át a románba.2 A németség szerepe a magyar népi hatások mellett még alárendeltebb. Ami pedig a lovagok munkáját illeti, az mindössze csak epizód lehet abban az évszázados erőfeszítésben, amit e területeken a magyar állam és a magyar nép végzett. Ezután az általános fejtegetés után megpróbáljuk röviden összefogni az egyes kárpátalji magyar szervezésű vidékekre vonatkozó ismereteinket. A Dunától kiindulva sorrendben az első s egyben valószínűleg a legrégebbi a Szörénység, amely eredetileg az Olt és a Duna közti terület egészére kiterjedt. hogy nem alkalmi utakról, hanem állandó kinttartózkodásról van szó. — A kún püspökség területére ld. Rogerius leírását (Schwandtner r Scriptores I. 1765, 498. 1.) : „Bochetor autem cum aliis regibus, fluvium, qui Zereth dicitur, transeuntes, pervenerunt ad terram episcopi Comanorum . ..", v. ö. Makkai i. m. 20. s köv. 1. 1 Die Kulturarbeit des Deutschtums in Rumänien (Hermannstadt 1911). 2 Az oláhok története II. (Budapest 1894), 285. 1. — Városias fogalmakra v. ö. Treml : Die ungarischen Lehnwörter im Rumänischen. Ungarische Jahrbücher IX. 285. s köv. 1. : város, soltész, polgár, porkoláb, mester, szekeres, mázsa, tár, marha, ban (pénz), dukát, fertő, költeni, vám stb.