Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 291 Némileg különálló helyet foglal el a határvidékek közt, mert magyar kapcsolatai korábbi keletűek amazokénál. Lehetséges, hogy már a honfoglalók érintették, de mindenesetre tudjuk, hogy Ajtony vezér hatásköre Viddinig terjedt. A XIII. századi államterjeszkedés bánságot alakított itt, amely szintén az Olttorkolatig nyúlt, bár névadó központja, Szörény a Vaskaput védte. Azonban a magyar eredetű helynevek Craiova vonalánál is délebbre érnek, sőt Hunfalvy megállapítása szerint e későbbi román központnak neve maga is — szlávul a. m. a királyé — egy régi magyar királyi alapítás emlékét őrzi. A johanniták 1247-ben adományt kaptak a királytól Szörényre, s az oklevél bizonyos kenézeket említ ; ezeknek János és Farkas neve valószínűleg az Olt jobbpartján, alsófolyása mentén ma is meglevő Jeno§e§ti és Färcä^ele községekben maradt fenn ; ugyanott a király egy Cheley-tó halászati jogairól intézkedik, ez pedig az Olttorkolat közelében feküdt. Mindez kétségtelenné teszi, hogy a magyar szervezés a XIII. században a mai Oltenia egészére kiterjedt. A népi megszállás igen korán megkezdődött és aránylag nagy lendülettel történt. Az Olttól nyugatra ugyanis alig találunk türk földrajzi nevet, jelentőset éppen nem. Ezzel szemben a nagyobb egységek neve magyar eredetű, amit azzal magyarázhatunk, hogy a magyarság már azelőtt megszállta e vidéket, mielőtt a türk népek errefelé vették útjukat. E magyar terjeszkedésről, éppen korai volta miatt, írott források nem adnak képet, annál beszédesebbek azonban a helynevek. Lükő tanulságos térképen állította ezeket össze ; azt mutatják, hogy a Zsil középfolyásáig, mellékfolyói mentén és Mehedm^i kerület északi részén nagyobb magyar csoportok helyezkedtek el, egyes elemek azonban a folyók mentén messze nyomultak délre s általában csomópontokat foglaltak el. Bár a helynevek keletkezési idejét nemigen lehet meghatározni, annyi ebből is kétségtelen, hogy a magyarság itt mindenki mást megelőzve, elsőnek települt rendszeresen.1 — Oltenia magyarsága korán elsorvadt, az írásos korban népileg már aligha játszott szerepet. Ennek magyarázatául nem szükséges a tatárdúlásra hivatkozni, a folyamat egészen természetes. Elegendő meggondolnunk, hogy bár a magyar elem első fogla'ónak viszonylag elég erős volt, mégis minden valószínűséggel igen csekély számú. Amikor aztán az anyaországot a benső intenzíválás feladatai kötötték le, pionírjai számára nem gondoskodhatott elegendő utánpótlásról, s így a velük együtt élő 1 Oltenia magyarjaira ld. Lükő i. m. Ethnographia 1935, 90., 97. s köv. ]., 104. 1. 56. jz. ; Craiovára Hunfalvy i. m. II. 173. 1. 19*