Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
A KOMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 285 században az Alduna felé fordult s ezt a vidéket hatáskörébe vonta. Terjeszkedése nemcsak állami és egyházi vonatkozásokban nyilvánult meg, hanem mélyreható népi és társadalomszerkezeti változásokkal járt. Rendet teremtett a hatáskörébe vont területen s a Kárpátalján, ahol jobban meg tudta vetni a lábát, elsőnek létesített biztonságos közigazgatást. Konkrét adatunk a tatárjárás előtti időben a közigazgatási szervezetet illetőleg csak a Szörényi bánságból van, azonban semmi okunk azt hinni, hogy a magyar állam másutt nem iparkodott térhódítását szervezett támaszpontokkal biztosítani. Néhány közvetett forrásadatot felhasználva, képet alkothatunk ennek a szervezésnek módjáról. Tudjuk, hogy egy délerdélyi nemesúr, Talmácsi Keresztély fia, Korlát comes az első Szörényi bán felbukkanásával egyidejűleg kapott királyi adományt egy bizonyos Loystha területre, amely valószínűleg a későbbi forrásokban szereplő román Lovi^teval azonos, vagyis Talmáccsal szemben, a Vöröstoronyi-szoros külső torkolatánál feküdt. Eredeti kiterjedését nem ismerjük ; Olteniában (a régi szörénvi bánságban) több helység van, amely a Korlát személynevet őrzi (Corláte^ti a Teslui mellett, Craiovától délkeletre, ugyanaz Romana^i kerületben, egy Corlate Doljban, Corlátel Mehedintiben), de ezek túlságosan messze fekszenek a szorostól s különben sem tehetjük fel, hogy egy adomány így kettéhasította volna a frissen szervezett bánság területét. Hihetőbb, hogy Loystha más irányba, keletebbre terjedt s alighanem az Olttól keletre élt türk törzsek ellen biztosította a szászföldre vezető utat. Mindenesetre tény, hogy a szoros szájától délkeletre, Poenari mellett, a mai Cäpätänenii falunál, uralkodó helyzetben Havaselföld felé egy kis vár romja áll ; ezt a román történészek a XIII. századi magyar terjeszkedés támaszpontjának tartják. A váracska a XV. század derekán már javításra szorult, tehát régebben épült, s nem valószínű, hogy a vajdák, sem az, hogy a vajdaság kialakulása után magyarok építették volna. Keletkezését tehát a XIII. századra kellene tennünk, anyival inkább, mert éppen azt a területet védi, amelyet Korlát 1233-ban kapott. Valamivel keletebbre, a Törcsvári-szoros külső szájánál fekszik Câmpulung (Hosszúmező) városa, amelynek népe sokáig őrizte autonómiáját, noha a vajdasági fejlődés nem ismerte a középeurópai városjogot ; már csak ezért is kétségtelen, hogy alapvetése megelőzte a vajdaságot. Câmpulungban némi homályos utalást találunk a XIII. században megszállott kárpátalji vidékek magyar közigazgatására is. Itt a század végén, úgy látszik, comesek éltek ; egyiküknek sírkövét 1300-ból „Laurentius comes de Longo Campo"
