Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

284 ELEKES LAJOS nagyon valószínű, mert ez a vidék Halics népének érdekkörébe esett, s ez, a helynevek erősen orosz-szláv jellegű alaprétegéből ítélve, megelőzte a románság térfoglalását. Az orosz expanzió elég messzire hatolt, Nestor szerint a XII. század elején orosz szállások voltak a Dnyeszter és az Alduna között.1 Felesleges volna a különböző népi elemek meghatározásával, változásaival sokat foglalkoznunk. A lényeg az, hogy a X—XIII. században, amikor a románság jelenlétét még inkább csak sejtjük, türkök és szlávok szerepeltek a későbbi vajdaságok területén. Megszállásuk azonban nem volt rendszeres, elszórt csoportjaik nem forrtak össze eléggé a földdel, és semmi nyoma, hogy olyan társadalmat tudtak volna kialakítani, amelyből európai fejlődés bontakozhatott volna ki. Ezt a munkát végeredményben a románság végezte el. Azonban a lehetőséget , az előkészítést egy más nép, a magyarság adta hozzá. Ennek terjeszkedése biztosította a terület mélyebb fejlődésre alkalmas egyensúlyát és rendjét, ez érzékelte elsőnek a kárpátaljai erővonal jelentőségét, elsőként valósítva meg itt megállapodott életformákat. A román fejlődés kezdeti vonásaiból könnyen lemérhetjük, hogy ennek az előkészítésnek valóban alapvető fontossága volt. A magyar királyság a XII. század végétől kezdve tudvalevőleg eredményesen próbált terjeszkedni az északi Balkánon. A XIII. század elején erős összeütközésbe került az Asanok bulgár birodalmával, s ennek következtében katonai támaszponttá szervezte Szörényi bánság néven az Olt—Duna közét, és hatáskörébe vonta a Kárpátok és az Alduna közt elterülő vidéket, az ú. n. Havaselvét. Közben a megerősödő kunság támadásai ellen biztosítania kellett a keleti határokat, azonban ezt a feladatot is sikerült megoldania, még hozzá olyan eredménnyel, hogy a kunságot fennhatósága alá vonta, vezetőit a maga hitére kényszerítette, s körében térítőpüspökséget állított fel. A nagy tatárdúlás kétségkívül megrokkantotta, de nem tette teljesen tönkre a magyar terjeszkedés erejét. Mindaz, amit ebből az időből tudunk, arra vall, hogy legalább a kárpátaljai terület magyar fennhatóság alatt maradt. Fokozatos különválása az interregnummal kapcsolatos. E tények értékelését a román államfejlődés szempontjából más alkalommal fogjuk elvégezni. Ezúttal csak azt kívántuk leszögezni, hogy a magyarság érdeklődése a XIII. 1 Helynevekre ld. Ethnographia 1935, 90. 1. Nestor állítására D. Onciul : Originile principatelor románé (Bucuresti 1899), 233. 1.