Századok – 1940

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitóbeszéd 257–261

ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD 259 delemre, Budavárra és Nagymajtényra, Világosra és Trianonra. Emlékezzünk meg arról is, mily események és jelenségek vezették be ezeket a nagy nemzeti összeomlásokat. Ne feledjük, hogy valahányszor úrrá lett rajtunk a visszavonás és széthúzás, a gyűlölködés és pártoskodás, a kötelességmulasztás és érdekhajhászás, a gáncsoskodás és önhittség szelleme, valahányszor elhanyatlott népünk kötelességtudása és hivatásérzete, közösségtudata és áldozatkészsége, törvényszerűen bekövetkezett a bomlás és süllyedés folyamata. Fontoljuk meg, hogy ezeknek a nemzetpusztító betegségeknek a csírái még mindig itt élnek a nemzet szervezetében és vesztünket okoznák, ha nem birkózunk meg velük. Egység és fegyelem, munka és áldozat, hit és erkölcs az út, amely a magyarság boldogulása és jobb jövője felé vezet. Történetünk sokszor idézett nagyjai személyi érzéseiket leküzdve és 'minden sorscsapást elviselve, magas hivatástudattal és nemes áldozatkészséggel munkálták a nemzet egységét, szolgálták sokszor a maguk érdekének rovására is a közösséget, védelmezték a nemzet függetlenségét. Ha emléküket idézzük és életük munkáját méltatjuk, necsak szavakkal tegyük : cselekedjünk is az ő szellemükben. Nemzeti életünk biztonságát és nagy nemzeti céljainkat csak az összes erők egyesítésével, átfogó nemzeti egység és erős központi hatalom megteremtésével, egészséges magyar közszellem kialakításával érhetjük el. Az egyéni érdeknek háttérbe kell vonulnia a nép, a nemzet, az állam érdekei elől. A pártok, osztályok, felekezetek, nemzetiségek, érdekcsoportok, hivatáskörök, családi közösségek és származási csoportok között fennálló ellentéteket mérsékelnünk kell és eloszlatnunk. Az ellentétek kiélezésére törekvő alattomos erőkkel meg kell küzdenünk ; munkájuk csak a társadalom bomlásához és a nemzet romlásához vezethet. Ne keressük, ki milyen vallás híve, melyik osztályhoz tartozik, mily hivatáskörben munkálkodik, minő pártnak, vagy érdekcsoportnak tagja. Csak azt keressük, valóban hasznos polgára-e az államnak, becsületes munkása-e a keresztény magyar közösségnek. Ne firtassuk, ki jobb magyar a másiknál, mert a magyar szónak nincsenek fokozatai. Nincsenek magyar, magyarabb, legmagyarabb magyarok, csak magyarok és nemmagyarok vannak. A szentistváni államközösségben élő másajkú honfitársainkkal szemben ne tőlünk való különállásukat hangoztassuk, hanem történeti hozzánktartozásukat. Kímélet, megértés, elnézés másokkal, kíméletlen szigorúság és megalkuvást nem ismerő önkritika magunkkal szemben a kötelességünk. 17*