Századok – 1940

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitóbeszéd 257–261

.260 HÓMAN BÁLINT Áldozatos hazafiassággal és meggyőződéses közösségtudattal, keresztényi szeretettel és benső szociális érzéssel kell a magyar sorsközösség részeseit bírálnunk és munkájukat mérlegelnünk, önmagunkat megfegyelmeznünk és munkánkat a legnagyobb teljesítőképesség határáig fokoznunk. A magyar népközösség minden tagjának, a magyar állam minden polgárának tudnia kell, hogy érdeke nem lehet ellentétes az összesség érdekeivel s ha az volna, kielégítéséről le kell mondania. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy jogokat a magunk számára csak akkor követelhetünk, ha tiszteljük mások jogait és áldozatot tudunk hozni a nemzetért. Erre int, erre tanít, erre ösztönöz történeti nagyjainknak s az ő nagy magyar nemzedéküknek példája. Erről tett hitet két évtizeden át a felvidéki magyarság is lemondásával, szenvedéseivel, erkölcsi erejével, áldozatkészségével és munkájával. Szent István birodalmának politikai és gazdasági egysége most húsz éve a trianoni békével felbomlott. Területének kétharmadrésze, negyedfélmillió magyar és sok másajkú testvérünkkel együtt idegen impérium alá került. A politikai és gazdasági kötelékek elszakadtak, de továbbélt az anyaországban és az elszakított részeken honos magyarok közösségtudata és nemzeti érzése, továbbélt és munkálkodott az egyetemes magyar művelődés szelleme. A felvidéki magyarság tiszteletreméltó önuralommal és minden megbecsülést megérdemlő áldozatkészséggel készítette elő az egyesülést s anélkül, hogy könnyelmű kalandokba bocsátkozott volna, mindvégig hű maradt fajtájához és nemzetéhez. Az egyetemes magyarság erkölcsi erőin és külső hatalmak támogatásán túl az ő hitüknek és bizalmuknak, kötelességtudásuknak és munkájuknak köszönhető, hogy az ezeréves országot szétdaraboló hatalmi politika fölött győzedelmeskedni tudott az igazságos revíziónak a történet tényein és törvényein alapuló szelleme. Nagyszerű találkozás, hogy a szentistváni közösségből erőszakosan kiszakított testvérek éppen Szent István király emlékének szentelt jubileumi évünkben tértek vissza. Ebben a találkozásban igazolását kell látnunk az utóbbi évek történeti emlékünnepségeinek, annak a törekvésünknek, hogy magyar népünket a mult nagy hagyományainak felelevenítésével kívántuk nemzeti öntudatában megerősíteni s a jövő küzdelmeire előkészíteni s ez úton igyekeztünk a határokon belül és kívül élő összes magyarok lelki egységét munkálni, a szentkorona népeinek közösségtudatát ébrentartani és fejleszteni. Az összetartozásnak ez a tudata kell, hogy vezes-