Századok – 1940
Történeti irodalom - Murarik Antal: Az ősiség alapintézményeinek eredete. Ism.: Hadik Béla 222
232 TÖRTÉNETI IRODALOM 231 jelentősebb az a közlése, hogy nem talált olyan oklevelet, amely az 1222. évi aranybulla öröklési rendelkezéseinek a jogéletben foganatba vétele mellett szólna (109. 1.). Ez megerősíti Eckhartnak1 az aranybulla öröklési rendelkezéseit illető megállapításait. Nagy Lajos ősiségi törvényének jelentőségét a ma általában uralkodó nézettel egyezően abban látja, hogy az a tényleges állapot kodifikációja s a nemzetségi öröklés és a királyi örökösödési jog ellentéteinek a közös jogi meggyőződés alapján felépített kiegyenlítése (111—-112. 1.). Mint említettük, a szerző túlozza a lélekváltság intézményének jogrendszerbeli jelentőségét ; részletesebben is tárgyalja, mint ahogy az az ősiség alapintézményei eredetének fejtegetéséhez szükséges. Kétségtelen azonban, hogy mélyreható tudományos búvárkodás gazdag részleteredményeit tárja fel. A donum pro salute animae körébe tartozik az egyháznak az öröklésnél gyermekrészhez juttatása s a szegények részére juttatott hagyomány is. Kitűnő megállapítása M-nak, hogy az ősi pogány tor2 szokása kapcsolatba került az őskeresztény agapéval, s ezzel függ össze a torlóul szabadon bocsátás szokása is. Alaposan fejtegeti a szerző a lélekváltságnak a végrendelettel való kapcsolatait is és rámutat arra a sajátos összefüggésre, amely a gyónás és a végrendeletalkotás között fennállott (131—135. 1.). Az ősiség elvének kizárólagos uralma idején a nő nem örökölt. A szociális meggondolás rést ütött ezen az elven s a leány és az özvegy vagyonjogi helyzetét bizonyos fokú öröklési jog, az özvegyét emellett a hitbér intézménye által erősítette meg. M. a hitbért, a leány öröklési jogát fiú nemlétében, s különösen a leánynegyednek az európai jogrendszerekbe bevezetését oly részletességgel tárgyalja, amilyet a könyv tárgya talán nem is kívánt meg. A szerző ezeket a jelenségeket nem csupán az ősiséggel való kapcsolatukban vizsgálta, hanem attól független tanulmány tárgyává tette. S talán épen ezek a részlet-tanulmányok a legértékesebb lapjai a kitűnő munkának. Igénytelen hozzászólásunk már korlátozott terjedelménél fogva sem lehet alkalmas arra, hogy bár csak vázlatos képet rajzoljon a könyvben feltáruló értékes adalékok nagy tömegéről. A műről csak a közvetlen szemlélet tájékoztathat kielégítően. Ezért meg sem kíséreljük a munka nagy értékeinek összefoglaló méltatását. Csupán arra legyen szabad külön is felhívnunk a 1 I. m. 292—293. 1. 2 M. szerint (121. 1.) a pogány tor az istenség megengesztelését •célozza s ennek következménye, hogy a keresztény halotti tor is az Isten megengesztelése. Az összehasonlító jogtörténet adalékai szerint azonban a pogány tor az elhunyt szellemének (és nem az istenségnek) a megengesztelése, megnyugtatása. Nézetünk szerint épen innen kapta a torlás szó a vérbosszúrend idejében „bosszúlás" értelmét. A keresztény torlók intézménye is a léleknek a tisztítótűzben való megenyhítését, megnyugtatását szolgálta, ami lényegében egy a pogánykori megengeszteléssel.
