Századok – 1940

Történeti irodalom - La Transylvanie. Ism.: Makkai László 232

232 TÖRTÉNETI IRODALOM 232 figyelmet, liogy mily példaszerűen dolgozta fel M. a bennünket környező szláv népek (ez kitűzött célja volt, ld. 7. 1.) s köztük különösen a csehek és a lengyelek jogtörténeti adalékait. Eckhart Ferenc fentebb említett munkájában nagy nyomatékkal mutatott rá, mennyire szükséges, hogy a velünk rokon társadalmi és gazdasági fejlődést — s tehát a miénkhez hasonló jogfejlődést — mutató cseh és lengyel jogtörténet tudományának eredményeire fokozott figyelmet fordítsunk. M. könyve számos kitűnő adalékot szolgáltat ennek igazolására. A magyar és a középeurópai szláv jogok egymásra hatására vonatkozó megállapításai a szláv jogtörténészek körében is a legnagyobb figyelemre tarthatnak számot, így például, ahol meggyőzően mutat rá arra (188—191. 1.), hogy a leánynegyed intézménye minden valószínűség szerint közvetlenül a magyar jogból került át a lengyel jogba. Az ifjú szerző, ha tovább adatik vala élnie, a szláv-magyar összehasonlító jogtörténet terén nagyot alkotott volna. Hadik Béla. La Transylvanie. Ouvrage publié par l'Institut d'Histoire Nationale de Cluj. Bucarest 1938. Académie Roumaine. 8° 858 1. A kolozsvári egyetem román történeti intézetének szerkesztésében megjelent vaskos kötet a nyugati közvéleményt akarja tájékoztatni Erdély múltjáról és mai viszonyairól. De nem Erdélyt, hanem csak a román Erdélyt ismerteti ; magyarok, székelyek, szászok csak mellékesen szerepelnek a szövegben s akkor is inkább a román álláspont bizonyítására. Az álláspontot jól ismerjük : Erdélyben az egyetlen őslakó, gyökeres nép a román, Erdély története tulajdonképen a románság története, igazán erdélyi politikai szervezetet, kultúrát kizárólag ők képviselnek ; a másik két nép késői betelepülő, intézményeik, kultúrájuk gyökértelen import, tömegeket sohasem jelentettek, múltbeli fölényük a nyers ököljogon alapult. A magyar tudományosság már rég felszámolta ezeket a politikai élű tévtanokat ; e munkának beható bíráló ismertetésére inkább kifelé lenne szükség. A könyvet földrajzi bevezetés nyitja meg, Somesan Laurian tanársegéd tollából. Erősen hangsúlyozza a hegyláncoknak nem elválasztó, hanem összekötő szerepét, a régi Románia és Erdély közti hegységek sűrűn (!) lakottságát, a szorosok könnyű járhatóságát stb. Magyarország földrajzi egységének a térképen azonnal szembeötlő, magátólértetődő formáját helyettesíteni akarja az egyébként nem új román földrajzi fogalommal, a hegyek és folyók háromszögével : háromfelől három nagy folyóvölgy (Dnyeszter, Duna, Tisza !) határolja, közepén pedig mint fellegvár emelkedik a környező síkon lakók védelmére Erdély, a román táj természetes középpontja. Merész földrajzi konstrukcióját még merészebb történeti fejtegetés követi. Kifejti, hogy Erdélyben egyedül a székelységet lehet középkori magyar telepesnépnek tekinteni, mert ,,a rajta kívül található magyar elemek csak a XVIII. és XIX. (!) században jöttek a városokba és a mágnások nagybirtokaira, amikor a magyar állam célul tűzte ki a székelységnek az alföldi magyarsággal való összekötését". A Tisza kiterjedt mocsarait