Századok – 1940
Történeti irodalom - Murarik Antal: Az ősiség alapintézményeinek eredete. Ism.: Hadik Béla 222
230 TÖRTÉNETI IRODALOM 230 keztetni, hogy ez az intézmény Szent István előtti jogunkban arra tekintet nélkül érvényesült, hogy voltak-e leszármazók, s érvényesült akkor is, ha a férj meg sem halt, hanem feleségét hűtlenül elhagyva idegen földre futott. Olyan korlátozás sem ismeretes, hogy a házasságra kényszerítés csak a férj fivérének lett volna a joga.1 Ezért nem is tartjuk helyesnek erre az intézményre — magyar vonatkozásban — a levirátus (Tagányinál) vagy levirházasság (M.-nál) elnevezés alkalmazását ; a magyar fogalmat jobban megközelíti a sógorházasság megjelölés. Az intézménynek vagyonjogi jelentősége is volt. Tagányi (i. m. 31.1.) szerint az özvegyet a nővétel szokásának idején a hagyatékhoz tartozó vagyontárgynak tekintették.2 Eckhart Ferenc3 világosan rámutatott arra, hogy a nemzetségi öröklés és a király öröklési joga már Szent István korában megvolt s az idevágó későbbi törvények e két jog küzdelmének az eredményei. M. e felfogás szellemében tekinti át királyaink öröklési rendelkezéseit Nagy Lajos 1351. évi ősiségi törvényéig. Ennek során megkísérli kimutatni, hogy III. Béla is alkotott törvénykönyvet, amelyben bizonyára öröklési rendelkezések is foglaltattak. Állítását III. Béla kortársának, III. Lucius pápának az esztergomi érsekhez intézett levelére alapítja, amelyben a pápa megállapítja, hogy consuetudo regia szerint a tolvajok felett a világi bíró ítél, de tiltakozik az ellen, hogy ezt a szabályt elébe tegyék annak a kánonjogi szabálynak, hogy a clericus bármely bűncselekményért egyházi bíró előtt felel. M. szerint a pápa itt olyan tartalmú magyar jogszabályra utal, amely III. Béla előtt nem volt nálunk ismeretes. Ebből következteti, hogy III. Béla olyan tartalmú törvényt hozott, amely a caesaropapismus elvét érvényesítette, híven Béla bizánci neveléséhez. Az idézett jogszabály azonban nem új. Szent László (deer. II. 13.) rendelkezett úgy, hogy ha papi renden lévő bizonyos csekélyebb értéken felül lop, a püspök vesse le papi rendjéről és közönséges bírói eljárás során ítéljenek felette.4 M. e kitérésénél sokkal 1 Szent István deer. I. 26. : „a nemine iterum cogatur in coniugium". U. az, 30. c.: „nemo in aliud coniugium cogéré présumât". A nő szabad akaratából való új férjhezmenetel természetesen már nem esik a sógorházasság fogalma alá, azt tehát Szent István sem tiltotta meg. 2 Sajátságos, bogy Szent István decretuma a házasságra kényszerítés elleni védelmet mindig a férj vagyonára vonatkozó rendelkezéssel kapcsolja össze. 3 Jog- és alkotmánytörténet. A magyar történetírás új útjai c. munkában (1931), 290. 1. 4 Ha Lucius pápa levele nem bizonyítja is III. Béla törvényalkotó tevékenységét, mégis értékes jogtörténeti adalék, mégpedig a régi magyar törvény természetére : nem az volt a lényeges, hogy melyik király alkotta, hanem az, hogy átmenjen a szokásszerű gyakorlatba, vagyis consuetudo-vá legyen. Egyben azt is igazolja a levél, hogy Szent László idézett törvénye valóban átment a gyakorlatba.
