Századok – 1940
Történeti irodalom - Murarik Antal: Az ősiség alapintézményeinek eredete. Ism.: Hadik Béla 222
226 TÖRTÉNETI IRODALOM 226 a rod, az ó-egyházi szláv nyelvben pedig a pleme elnevezés felel meg s mind a két kifejezés nemzetséget jelent. M. szerint a házközösség egyetemes jogtörténeti jelenség, amely „minden népnél szükségszerűen fennállott" (24. 1.) s ezért házközösség és nemzetség között magyar viszonylatban sem tesz különbséget. Ezzel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy nemzetségi'szervezetünk a nomád időkben már teljesen ki volt fejlődve, de házközösségi szervezetről ekkor még anakronismus lenne beszélni. Bizonyítja ezt az is, hogy a had és nem szavunk (mind a kettő a nemzetséget jelenti) ősi szó. A nemzetségi szervezetre tehát van régi szavunk, a házközösségre azonban — tudomásunk szerint — nincs. M. megállapítása szerint (23. 1.) a házközösség szó a magyar katonai határőrvidéken létesített mesterséges zadrugák német Hauscomm union (Hausgemeinschaft) elnevezésének a fordítása. Tagányi1 élesen elkülöníti a házközösségi és a nemzetségi szervezetet és Györffy István nagykunsági s Viski Károly székelyföldi kutatásai alapján megállapítja, hogy a nemzetségi szervezet nyomait ott is megtaláljuk, ahol a házközösségi szervezet nem ismeretes. Nem kétséges, hogy ott, ahol házközösség egyáltalában létezett, bizonyos házközösségi jogrend alakult ki, hasonlóan a család kebelében, ugyanazon családhoz tartozók jogi vitáit erkölcsi alapon, vérbosszú nélkül kiegyenlítő jogrendhez. Alaptalannak tartjuk azonban azt a föltevést, hogy Szent László decretuma (III. 27.) a nemzetségfőnek házközösségi szervezetben való bíráskodását ismeri el (28. 1.). Ilyen következtetésre az idézett törvényhely akkor sem nvújt elég alapot, ha feltesszük, hogy a házközösség Szent László idejében a nemzetségi szervezet általánosan elterjedt formája volt : már pedig ez ellen súlyos érvek szólnak, mellette pedig semmi bizonyíték nincs.2 Az uralkodó nézet szerint az idézett törvény annak a bizonyítéka, hogy Szent László idejében a király jogrendje — kellő szervezet híján — nem lévén reákényszeríthető minden nemzettagra, a királyi jog megengedte, vagy inkább csak eltűrte (mert 1 Tagányi Károly : A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (1919), 44.1. 2 M. föltevésében logikusan benne rejlik az a két további feltevés, hogy az idézett törvényhelyen a dorni kifejezés a domus-ra utal, a domus pedig a házközösséget jelenti. Holott a domi önállósult értelmű határozószó, amely nem utal mindig a domus fogalmára, a domus pedig a középkori latinságban vagy házat, vagy (a familia sinonimájaként) a családot jelenti, de nem a házközösséget. Az alábbiakban kimutatjuk, hogy Szent László idézett törvényhelye Szent István decretumai I. könyve 35. caputjának terminológiáját vette át, ez a 35. c. pedig világosan megmondja, hogy ami a comes-nél a domus, az a miles-nél a curtis vei domus, a vulgaris-nál pedig a mansiuncula. Ily részletezés mellett pedig a domus kifejezésen abban az esetben sem érthetünk házközösséget, ha elfogadjuk, hogy Szent László törvényében a domi kifejezés a domus-га, utal.
