Századok – 1940
Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211
206 BÓNIS GYÖRGY jogesetét tárgyalja, s ezekből megismerjük bírák és ügyvédek közjogi kérdésekről tisztán magánjogi alapon formált nézeteit. A lényeg meglátására még nem lévén képesek, a magánjogból vett hasonlatokkal támogatják meg álláspontjukat. A parlament hűbérúri székhez hasonló, melyet a király elődjétől örökölt ; az itt megajánlott adózás az úriszéken kivetett pénzbüntetésekkel esik egy számítás alá. Az országgyűlés korporáció ugyan, mint a város vagy a céh, de az egyes főpap a szolgáltatás közös megajánlásával sikerrel szembehelyezheti a királlyal kötött külön megállapodását. Ezt a szavazáskor tiltakozás formájában kell érvényesítenie, mert különben a kötelezettség őt is terheli s megegyezésére sikerrel többé nem hivatkozhatik. A meglepő és a maguk nemében igen ötletes érveléseket itt nem idézhetjük tovább ; mindenesetre kiviláglik belőlük, hogy a század legkiválóbb jogászainak gondolkozásától teljesen távol állott az a korai alkotmányosság, melyet Stubbs „lancasteri kísérlete" feltételezett volna. A modern formák alatt középkori gondolatok húzódtak meg. Ez az eredmény maga is eléggé illusztrálja a Year Books tanulmányozásának fontosságát az alkotmánytörténet kérdéseiben.1 A jogtörténeti irány legújabb képviselője, Chrimes már bizonyos fenntartásokkal élt a Year Books felhasználásával szemben. Plucknett lancasteri cikkén felbuzdulva írta meg Chrimes a XV. századi angol alkotmányos gondolkozás vázlatát.2 Ezzel Maitland nagy gondolatát (amit az emberek gondoltak, az a történelem) váltotta valóra, azzal a módszerrel, amit Vinogradoff mutatott meg először. A jogtörténeti módszernek logikusan az eszmetörténethez kellett vezetnie. Hiszen a Year Books bíróságokon, ügyvédek munkájával készültek, ezért nem is tükröztethetik az alkotmányos gyakorlatot, annál jobban fenntarthatták azonban az elméletet, mint a középkori élőszónak egyedül álló megörökítői. A bírák dictumait csak akkor azonosíthatnék a tételes közjoggal, ha minden alkotmányjogi probléma szükségképpen az ő döntésük alá került volna, holott ezekben csupán mellékesen, peres ügyekkel kapcsolatban foglaltak állást, s amikor 1460-ban nyilt véleményt kért tőlük a király, ezt elhárították azzal, hogy az uralkodó magas állása meghaladja az ő tudományukat.3 Méltán éri tehát a Year Booksban foglalt alkotmánytörténeti anyagot Chrimes kritikája, hogy a bírák és ügyvédek 1 T. F. T. Plucknett : The Lancastrian constitution. Tudor Studies 1924, 161—181. 1. 2 Ld. fentebb 194. 1. 1. jz. — Chrimes munkáját behatóan ismerteti legújabban Bartoniek Emma (Századok 74. 1940, 91—99. 1.). Értékes fejtegetései, melyeket szövegemben már nem használhattam fel, más nézőpontból világítják meg az angol írónál felvetett kérdéseket. 3 Chrimes i. m. 23. 1. A bírák szabadkozását ne vegyük szószerint: nem tartották jónak a trónöröklés kényes kérdésében nyilatkozni, pedig bizonyára megvolt a maguk véleménye.
