Századok – 1940
Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211
ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 207 sokszor ügyük érdekében és mindig a közönséges jog korlátai között magyarázták a közjogi elveket. Joggal következteti ebből az író, hogy a módszer nem az alkotmánytörténet, hanem az alkotmányos gondolkodás történetének megismerésére való ; arra viszont teljesen megbízható tájékoztatást nyújt.1 Az eszmék alakulásának megismerése nem új célkitűzése a tudománynak : Stubbs „lancasteri kísérletének" feltevése is az volt, hogy a dinasztia alkotmányos elvek megvalósítására törekedett, Adams egy elvre építette az angol fejlődés vázlatát, Plucknett pedig kimutatta a Lancasterek korának modern külsőségei alatt a középkori magánjogi eszméket. Mégis Chrimes szentelte először ennek a kérdésnek egész munkaerejét. Eszmetörténete mégsem lesz szellemtörténetté : ebbe a fogalomba nemcsak az eszmei tényezők figyelembe vételét, hanem az egész korba való beágyazást, a kor minden más jelenségével való kapcsolat megkeresését (szintézis) is bele szoktuk ölelni. Chrimes munkásságában ez hiányzik, szemlélete egészen egyoldalú. Eredményeitől mégsem tagadhatjuk meg az elismerést. Maga az a tény, hogy a lancasteri vitát az egyedül helyes eszmei síkra helyezte át, nagy haladást jelent. Részletező, nyomrólnyomra haladó, helyenként száraz érvelésének hatása alól nehezen vonhatja ki magát az olvasó. Chrimes kibonyolítja a XV. század zavaros irodalmából az alkotmány elméletét és bevallja, hogy semmi különösen modernet nem talált benne. Ha volt haladás, az csöndes, felszín alatti folyamat lehetett csupán. De az író el is veszi a kérdés élét azzal, hogy az alkotmány és alkotmányosság fogalmait megfosztja XIX. századi hangzásuktól. Stubbs és követői lancasteri alkotmányosságról szólva mindig a XIX. századi korlátozott monarchia népképviseleti rendszerére gondoltak, hiszen a nagy püspök is korának gyermeke volt. Chrimes kitágítja a fogalmat az egy adott korban és országban létező kormányzati jogok és kötelességek összegévé, s ezzel igazságot szolgáltat a XV. századnak is, melynek természetesen volt ilyen értelemben vett alkotmánya, csak más, mint a legújabbkori Angliáé. így a korba helyezkedve, megközelíti az „alkotmány szellemét."2 Amikor Chrimes a lancasteri alkotmány kérdésében Stubbsszel szemben foglal állást, a három rend elméletét védelmébe veszi Pollarddal szemben. Nem abban az értelemben, mintha elfogadná, hogy I. Edward tudatosan ezekből állította össze országgyűlését, hanem úgy, hogy a XV. században valóban megvolt rendi elméletnek tulajdonítja a vidéki lovagok és városi polgárok megjelenésének állandósulását a parlamentben. Különben nem lett volna értelme annak, hogy a legfelső bíróság, aminek Pollard és Mc Ilwain mondották az országgyűlést, állandóan magában foglalja a nemzet széles rétegeinek képviseletét.3 1 Uo. XI. 1. 2 Uo. XIX. 1. — Az utolsó fejezet : „The spirit of the constitution." Uo. 342. s köv. 1. 3 Uo. 81. 1.
