Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

204 BÓNIS GYÖRGY fontosságára mutat és közvetve Stubbs „lancasteri kísérlet" elméletét erősíti meg.1

Ehhez a kérdéshez azonban a többi irányoknak is volt és van hozzászólásuk. A jogtörténeti iránynak, is vannak előkelő ősei, ha nem is olyan nagyszámuak, mint az előbbinek. Emlékezünk, hogy Haliam a középkori Európát a jogrendszerek alapján ismertette és Palgrave a jogtörténetet nevezte a politikai történet legjobb kulcsának. Mégis talán Maitland már idézett mondása s még inkább példaadó munkássága irányította a jogtörténészek figyelmét az alkotmánytörténet problémái felé. Úgy érezték, hogy szempontjaikkal olyan feladatok megoldására is vállalkozhatnak, amelyek előtt a politikai történész megtorpan. Kellő súllyal mégsem léphettek fel addig, míg a forráskiadás kifejlődése révén jelentős anyaggal nem tudtak a tudományág műveléséhez hozzájárulni s amíg e sajátos anyag felhasználásának módszereit nem tisztázták. A forrásanyagot leginkább az 1887-ben alapított jogtörténeti társaság, a Seiden Society kiadványai szolgáltatták.2 A társaság ötven év alatt ötvenkilenc kötetet adottatudománynak, köztükaYear Books tizenkilenc évfolyamát s ezzel járult hozzá mindkét tudományág műveléséhez a leghatékonyabban. Ezek az Évkönyvek ugyanis az angol jog múltjának olyan páratlan értékű forrásai, amilyenekkel tudtunkkal más nemzet nem dicsekedhetik. A XIII. század végén a központi bíróságokon gyakorlatot folytató fiatal jegyzők és ügyvédek kezdték feljegyezni maguknak a fontosabb ügyekben elhangzott perbeszédeket, a bírák véleményeit, az ügyvédek fogásait, sőt még a hallgatóságban helyet foglaló jogászok vitáit is. Ezek a rögtönzött jegyzetek azután másolás útján elterjedtek a jogászi hivatás tagjai között, idő multával precízen fogalmazott elveket kezdtek közölni s a régi jogesetekre, a precedensekre vonatkozólag lassanként pótolhatatlan felvilágosítást nyújtottak.3 Nincs oklevél, amelyből a bírósági szervezet alakulását és működését, a közönséges jog (Common Law) anyagi és alaki szabályainak fejlődését annyira megismerhetnénk, mint ezekből az Évkönyvekből. Képzeljük el, hogy az oklevelek sablonos formulái helyett ma XIV—XV. századbeli bíráink és prókátoraink személyes megnyilatkozásait olvashatnók ! Paul Vinogradoff, az angol jogtudomány orosz eredetű nagy mestere ismerte fel, hogy nemcsak a tételes jogásznak és jogtörténésznek, hanem az alkotmányfejlődés búvárának is nélkülözhetetlen forrásai az Évkönyvek. Ha a nagy alkotmányos küzdelmek meglepően kevéssé zavarták is meg az igazságszolgáltatás Ï 1 Uo. 204. 1. — J. C. Wedgwood : History of Parliament. I. Biographies of the members of the Commons House 1493—1509 (London 1936) ; II. Register of the ministers and of the members of both houses 1493—1509 (London 1938). 2 Ötvenéves jubileumáról W. S. Holdsworth emlékezett meg, LQR 55. 1939, 230—236. 1. 3 Holdsworth uo. 232. 1., Vinogradoff (ld. 205. 1. 1. jz.) 274. 1.