Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 203 A húszas éveknek ezt a bátorhangú megnyilatkozását alig lehet letenni elismerés nélkül: gyors áttekintése, meglepő gondolatfűzései, frappáns megjegyzései a mester kezét sejttetik. Néha már sok is a paradoxon, s a jellemzések túlságosan kerekek ahhoz, hogy teljesen igazak legyenek. De az a bírálat, hogy a könyv csakStubbs „hasznos és érdemes supplementuma", melyet azonban •Maitland inkább a források alapján írt volna meg, méltatlanul éri a professzort.1 Forrásismerete széleskörű, stílusa megközelíti Maitlandét. Bírálójának mégis igaza van abban, hogy a munka inkább a történész, mint a jogász műve, ami egyébként osztályozásunkat erősíti meg. Pollard után mintha elapadt volna a köztörténeti irány tábora. A magyarázatot az igazgatástörténet diadalmas felemelkedése adja meg. A háború utáni alkotmánytörténész érdeklődését az a hatalmas anyag kötötte le, melyet ez az új irány tárt fel a kutatás számára. Ezzel a stúdiumnak sokáig középponti kérdése, a parlament fejlődése is mintha háttérbe szorult volna. Nem mintha nem folynának részletkutatások ilyen irányban is : ezekről a történeti folyóiratok hasábjai tanúskodnak. De az országgyűlés elvesztette kulcshelyzetét, az igazgatástörténeti irány terében a többi központi szerv sorsát kell osztania, sőt a királyi adminisztráció mellett másodrangú tényező lett. Csak legújabban indul egy vállalkozás, amely talán a köztörténeti irány megújulását sejtteti. A szabadság és demokrácia eszméinek lelkes híve, Josiah C. Wedgwood képviselő javaslatot tett, hogy tegyék közzé az angol országgyűlések tagjainak és a királyi tisztségek viselőinek életére és működésére vonatkozó adatokat. Eleinte csak az alsóház adatait kívánta feldolgozni 1264 és 1832 között, majd ismételt kormánybizottsági tárgyalásokon a tárgykört a felsőház tagjaira, az időhatárt pedig 1918-ig terjesztették ki. Ebben az alakban a mű terjedelmét negyven kötetre, elkészülésének idejét húsz évre becsülik. A megvalósulás körülményei élénken illusztrálják, hogy az angol alkotmánytörténet hatalmas kiadványai nemcsak a nemzet gazdagságának, hanem a társadalom kulturális érdeklődésének is köszönhetők. Társadalmi úton ugyanis annyi fedezet gyűlt össze, hogy a kormány a példányok ára fejében elvállalhatta a kiadás és terjesztés költségeit.2 Wedgwood az eddig elvontan tekintett intézmény emberi oldalát akarja feltárni. Művének eddig megjelent két kötete felöleli a XV. század nagy részét s politikai történeti eredményeken felül a mi tárgyunkban is értékes megfigyelésekre ad alkalmat. A XV. századra nézve is bizonyítást nyert szerinte, hogy a városi kerületek befolyásolása és a megválasztás keresése már akkor is éppen olyan általános jelenség volt, akárcsak később. Ez pedig a Lancasterek sokat vitatott korában a parlament 1 LQR 37. 1921, 376. 1. 2 J. A. R. Marriott : Parliament in the fifteenth century. The Quarterly Review 272. 1939, 194. 1.