Századok – 1940
Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211
202 BÓSTIS GYÖBGY parlamentet például úgy értelmezte, hogy azt I. Edward tudatosan állította össze a három rend képviselőiből, a Lancasterek korát (1399—1461) pedig úgy szerette felfogni, mint az alkotmányos monarchia korai és ezért sikertelen erőpróbáját, mindamellett az alkotmányosság kialakulásának fontos lépését. Stubbsnek ezeket a nézeteit később a „három rend" és a „lancasteri kísérlet" elméleteinek neve alatt ismerték és támadták. Ha tehát a kutatás félre is tett útjából számos előítéletet, az események új nézésével kapcsolatban új feltevéseket kellett teremtenie. A reakció szemszögéből nézve tehát a régi illúziók helyett újakat hozott a klasszikus kor. Hamis volna azonban a kép, ha emiatt megrendülne a bizalmunk Stubbsnek akár történetírói nagyságában, akár nézeteinek megbízhatóságában. Akinek legnagyobb hatása van a korra, azt érik annakidején a leghevesebb támadások. S amint még látni fogjuk, Stubbs „mítoszai" váratlan rehabilitációra találtak a legújabb kutatók részéről. De maradjunk egyelőre a századfordulón. A magánjog tekintélyes művelője, Edward Jenks 1904-ben nem kis bátorsággal fosztotta meg a Magna Cartát századokon át rárakódott patinájától.1 Ha képromboló igyekezete túlzásokra ragadta is, cikke és Mc Kechnie idézett nagy kommentárja óta a parlament összetételét és adómegszavazási jogát már nem vezetik vissza János szabadságlevelére. Nem sokkal jobban jártak a többi mérföldkövek sem ; sorban kiderült róluk, hogy nem tartalmazták a nagy alkotmányos engedményt, vagy nem érvényesültek a későbbi fejlődésben.2 Úgy látszott, hogy elérkezett az illúziórombolás korszaka. A történeti iránynak legizmosabb képviselője, Pollard a parlament kialakulásáról íft monográfiájában szinte minden eddigi elfogadott nézettel szemben állást foglalt.3 A közvélemény azt tartotta, hogy a parlament a törvényhozás szerveként keletkezett, mintáját I. Edward alkotta meg 1295-ben, kezdettől fogva három rendből tevődött össze (főpapok, főurak, commons), s hogy akik a minta-parlamentben ültek, azoknak leszármazói örökre jogosultak a főrendiházban helyet foglalni. Pollard kimutatta, hogy az országgyűlés eredetileg bíróság volt, nem egy csapásra, hanem lassú fejlődés útján alakult ki, a három rend elnevezése csak a XV. században, francia mintára ragadt rá, jellemzője éppen a rendi elkülönülés hiánya, végül hogy kezdetben senki sem gondolt a felsőházi helyek örökössé tételére. A harmadik tétel, Stubbs alkotása, a „három rend mítosza" elnevezést, a főrendiház igazoló bizottságának a negyedik tételen alapuló gyakorlata pedig ,,a peerage fikciója" nevet kapta Pollardtól. 1 E. Jenks : The myth of Magna Carta. The Independent Review 1904. 2 Ilyen kivetett mérföldköveket sorol fel Chrimes i. m. 160. 1. 1. jz. 3 A. F. Pollard : The evolution of parliament (2. ed. London 1926).
