Századok – 1940
Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211
ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 191 nyilatkoztak. A Magna Carta még nála is a nemzet erőfeszítésének eredménye ; ma már a bárók művének látjuk. Sokkal kevesebbet változtatott a későbbi kutatás a második és harmadik köteten, melyeknek záróakkordja, a középkor alkonyának rajza Stubbs egyik legmesteribb alkotása. Rokonszenv és megértés teszi képessé a historikust, hogy beleélje magát a tárgyául választott korba. Stubbs sem alkothatta volna meg a középkori angol társadalom mesteri rajzát, ha nem egyházias és hagyománytisztelő szellemben nyúl anyagához. Mégis büszkén — és joggal — mondhatta magáról, hogy a művön nem lehet megérezni politikai meggyőződését. Méltányossága nem hagyta el a legkényesebb pontokon sem, mint pl. II. Henrik és Becket Szt. Tamás harcának tárgyalásánál, sőt annyira ment, hogy francia glosszátora, Petit-Dutaillis szabadelvű hajlandóságot fedezett fel benne.1 Ebben csak annyi az igazság, hogy az oxfordi püspök magasztos erkölcsi felfogása nem engedte hozzáférni a politikai nézetek hullámait történelmi értékelésének sziklájához. „A modern törtétlelem tanulmányozása a teológia után a legalaposabb vallásos nevelés, amelyet az értelem nyerhet" — mondotta. Ilyen felelősségérzettel a történész nem lehetett pártemberré.2 Vállalt feladatáról is ilyen emelkedett szellemben gondolkozott. ,,Az intézmények történetének senki sem lehet ura, sőt közelébe is alig juthat erőfeszítés nélkül. Sajátos szempontja és saját nyelve van ennek ; az emberek tetteit és jellemét a fegyverek hamis csillogásától különböző fényben látja. De kevés kísértést jelent az olyan elmének, amelyet még kísérteni kell az igazság tanulmányozására." Az igazi tudós alázatával nyilatkozott a jogintézmények történetéről is. „Nem csekély erkölcsi bátorság kell ahhoz, hogy valaki jogtörténeti tárgyhoz közeledjék, ha nem jogász, se nem filozófus. A jogász kétségkívül röviden végezne vele : bármilyen tárgyról, legyen az történeti vagy egyéb, emberi vagy isteni, ha bizonyítékai lennének róla, aggodalom nélkül mondaná ki ítéletét. A filozófus kedvére rendszerezné a részletek bármely halmazát, amelyet valahogyan az ok és okozat kategóriáira lehet vonatkoztatni. A történész nem rendelkezik ex officio a csalhatatlanság kiváltságaival ; a legmagasabb pont, amelyre eljuthat, meggyőződése saját tudatlanságáról és tehetetlenségéről kutatásainak óriási anyagával szemben. A csalhatatlanságot legfeljebb úgy közelítheti meg, ha szándéka tanulni és kijavítani hibáit. Ha egy tárgyról tanulni kíván valamit, legjobb, ha könyvet ír róla . . ,"3 1 Ch. Petit—Dutaillis : Studies and notes supplementary to Stubbs' Constitutional history, I—III. (Manchester 1908—1929.) Az eredeti Párisban, 1907-től jelent meg. 2 Az idézet Goochnál, 341. 1. Az oxfordi modern történeti tanszék elfoglalásakor mondotta Stubbs. 3 Az elsőt a Const, hist, bevezetéséből idézi Gooch i. m. 344. 1.; a másodikat Id. W. Stubbs : Seventeen lectures on the study of mediaeval and modern history (3. ed. Oxford 1900), 337. 1.