Századok – 1940
Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211
192 BÓNIS GYÖRGY A történetírói önképzésnek ilyen magas eszményeit látva, csak sajnálhatjuk, hogy a chesteri, majd oxfordi püspöki tennivalók megakadályozták a legnagyobb angol alkotmánytörténészt műve átdolgozásában. Készséggel elismerte ugyan az újabb eredményeket, de feldolgozni már nem tudta, nagy opusát lerövidíteni pedig, teljes joggal, nem volt hajlandó. Tekintélye, szavának súlya mégsem csorbult. Mikor meghalt, pályatársai úgy érezték, hogy királyukat vesztették el benne. Az a feldolgozás tehát, melyben a mult század végének kutatója nyomon követhette az angol alkotmány fejlődését az eredettől a végső kifejlésig, meglehetősen elavultnak tűnhetett fel előtte, s még inkább annak látszik előttünk, akik több mint ötven év elmultát értük meg Stubbs óta, anélkül, hogy — a legújabb időkig — új összefoglaló alkotmánytörténet megjelenésének lehettünk volna tanúi. Ezen a helyzeten Maitland fellépése sem segített. Az angol jogtörténet nagymestere csak mellékesen foglalkozott a minket most érdeklő tárggyal. Meggyőződése volt, hogy az alkotmányjog elhatárolása a mai körülmények közt is nehéz, a középkorban pedig egyenesen lehetetlen.1 így alapvető nagy jogtörténetében az angol közjog fejlődésének megismeréséhez is számos indítást adott, mint azt még látni fogjuk. Hogy csak egyet említsünk itt, figyelmeztetett a modern eszmék antedatálásának veszélyére, a „jogtörténeti tradíció eredeti bűnére." Űgy vélte, hogy minden hivatás hagyománya hajlamos erre a hibára. Ö életét a jogtörténeti hagyomány megtisztítására tette fel, mert felismerte, hogy a rokon tudományágak közül ez volt a mostohagyermek.2 Hogy ki volt Maitland a jogtörténet számára, nem tárgyalhatjuk most érdeme szerint. Holdsworth azt mondta róla, hogy megújította a jogtörténet és az egyetemes történet közötti kapcsolatot ; megmutatta, hogy a történelem emberibbé teheti a jogot és a jog kiigazíthatja a történelmet.3 Liebermann szerint arannyá változtatta a levéltárak porát ;4 valóban, akárcsak Stubbs, a Seiden Society (1887) alapítója is számos magasrendű kiadvánnyal gazdagította tárgyát. Ez a működése vezet át alkotmánytörténészként való értékeléséhez, hiszen közjogi jelentőségű publikációi a XVIII. századi anyaggyüjtő hagyomány folytatói között biztosítottak helyet Maitland számára. De a mester túlment ezen a ponton. „Akik a középkori magánjogot törekedtek felkutatni, alkalomadtán még politikai eseményekben 1 F. Pollock—F. W. Maitland : The history of English law before the time of Edward I. (Cambridge 1895), I—II. Köztudomású, hogy Pollock mintegy az egyötödét írta csak a munkának. így Lord Wright, Law Quarterly Review (ezentúl LQR)53. 1937, 162. 1. 2 Pollock—Maitland, I. (2. ed. Cambridge 1898), XXXIV, XXXVII. 1. 3 Sir W. S. Holdsworth : A history of English law. V. (London 1924), 411—12. 1. — Szerinte „English law is English history"; így Hazeltine, English Historical Review (ezentúl EHR) 40. 1925," 278. 1. 4 Gooch i. m. 398. 1., egyébként Maitlandról 393—399. 1.
