Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

190 BÓNIS GYÖRGY is eljutott. Mindkettőt az országgyűlés iránt érzett csodálat és kissé naiv szemlélet jellemzik. A szabadság eszméjéért nem kevésbbé lelkesedett, mint Haliam, de kisebb képességgel szolgálta azt. Meg volt győződve például, hogy a XIX. század parlamentjének egyenes őse az angolszászok szabad gyűlése, s nem vette észre, hogy ezt az elméletet már ő előtte megcáfolták. Az angol alkotmánytörténet szilárd alapjait William Stubbs vetette meg. Nem véletlen, hogy korának legmaradandóbb műve, a Constitutional History tőle származik. Már gyermekkorában angol-szász okleveleket olvasott és huszonöt éven át adta ki a brit történeti emlékek sorozatának (Rolls Series) köteteit. A levéltári anyag alapos ismerete magyarázza meg, hogy Stubbs sohasem veszítette el kapcsolatát az élettel, az intézmények története mögött mindig érezni nála az élő embert. Jellemző az is, hogy a nagy mű közreadását válogatott oklevelek, törvények és krónikarészletek kiadása előzte meg (1870). A mesterien összeállított gyűjtemény élén merészen nagyvonalú áttekintést olvashatunk az alkotmány fejlődéséről I. Edward uralkodásáig (1272—1307) bezárólag, az egyes darabokat pedig rövid megvilágító bevezetések előzik meg. Ezek gyakran közmondásossá lettek, így a Magna Carta élén álló mondat : „Anglia egész alkotmánytörténete ennek az oklevélnek a kommentárja."1 Ezt a gyűjteményt számos hasonló követte, s így a régmúlt idők jogéletének felélesztésére gyakorolt hatása egymagában is felbecsülhetetlen. De a mester képességei igazán csak a Constitutional History lapjain érvényesültek. Oxfordi egyetemi előadásaiból fejlődött ki ez a három kötet. 1874-ben jelentek meg első ívei s már ekkor a nagy műveknek kijáró fogadtatásban részesültek. A nemzet egész története tárul elénk, Julius Caesartól a Tudorokig, de nem a hadviselés és a diplomácia, hanem az egyházi élet, a jog, a közigazgatás és a pénzügyek szempontjából. Stubbs szerette a jogot, s az „oxfordi iskola" másik két nagyjával, Freemannel és Greennel szemben élénk érzéke volt a jogi szempontok iránt. Azt mondották róla, hogy nagy bíró lett volna belőle. Következtetéseit mindig az oklevelekre alapozta, ahol ezek hallgattak, ő sem találgatott. Jól ismerte a német alkotmánytörténeti irodalmat s talán túlságosan is követte megállapításait.2 Ez is egyik forrása volt ma már romantikusan ható teuton irányzatának. Meggyőződését, hogy az angolszász idők a germán tulajdonságokat fejezték ki s hogy az angol fejlődés ezeken az alapokon épült, ma már az eredet korának komplexebb felfogása váltotta fel. A normann korban már biztosabban járt, hiszen itt az oklevelek is bővebben 1 W. Stubbs : Select charters and other illustrations of English constitutional history from the earliest times to the reign of Edward the first (8. ed. Oxford 1900), 296. 1. Egyébként Id. Gooch i. m. 340—346. 1. 2 Ereky István i. m. 83. 1. 2. jz. már kiemeli a német kutatásoknak az angol irodalomra gyakorolt nagy hatását. Ez a klasszikus korban inkább volt igaz, mint ma.