Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ES RÓMAIAK ERDÉLYBEN" 165 résztvesznek, úgy ez azt jelenti, hogy amint Alsó-Moesia a saját előterepét ellenőrizte az oláh síkságon, úgy Felső-Moesia az övét a Bánátban, anélkül, hogy ezen előterepek a birodalomhoz tartoztak volna ; Alsó-Pannonia megszálló erői pedig ugyanígy a Duna—Tisza-közének felügyeletét végezték. így bontakozik ki előttünk a római Dácia különös helyzete. Délen Moesia felé és nyugatra Pannónia irányában nem csatlakozik területe közvetlenül e tartományokhoz, hanem egy-egy szarmata nép ékelődik be közéjük mindkétfelől, akik hűbéres viszonyban voltak a birodalomhoz, királyaikat Róma erősítette meg, földjük három oldalról római erődrendszer közé volt fogva, római támpontokkal és őrjáratokkal sakkban tartva. A Bánságban a leletek is világosan ezt a tényállást vallják. Mert nemcsakhogy a római berendezés régészeti nyomai hiányzanak itt is, de megvannak a Dácia fennállása idejéből származó szarmata régészeti leletek is bőségben. (Az oláh síkságon, ahol ez irányban még nem kutattak, szintén megvannak a roxolánok régészeti nyomai.) Nincsen rá semmi biztos támpontunk, hogy mely időpontban nyomultak a roxolánok a jazigok után, csak azt tudjuk, hogy Nero alatt már itt voltak. Értékes Arrianus adata, melyből kitűnik, hogy a szarmataság legnagyobb tömege volt az, mely az Aldunától északra helyezkedett el ; Jordanes pedig azt tanúsítja, hogy eredetileg az Olt vonala volt a jazigok és roxolánok közös határa. így az impérium a Dunánál egész sor ütközőállammal zárta el itteni provinciáit a nyugtalan szomszédnépek elől : Ausztria földjén1 a quád Vannius hűbérállama fedezte a dunai határt, ettől keletre a jazigok, majd a rokon roxolánok töltötték be e szerepet, melyre még visszatérünk. A roxolánok és jazigok közös határa megszűnt, amikor Decebal elvette az utóbbiaktól a Bánság legalább is keleti részét és az innen kelet felé az Öltig húzódó földsávot. Traianus sem adta ezt vissza nekik, mert hiszen szüksége volt rá : éppen ez a korridor volt az egyetlen összekötő kapocs a római Dácia és a többi tartomány között. Emiatt 107-ben, majd Traianus halála után a roxolánokkal együtt fellázadtak a jazigok, de csak később, Marcus alatt érték el azt, hogy Kis-Oláhországon keresztül római felügyelet alatt és a dáciai helytartó engedélyével felvehették újra 1 V. ö. erről a Budapest története I. kötetében megjelenendő fejtegetéseimet.