Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

156 ALFÖLDI ANDRÁS 12. Patsch átveszi (179. 1.) J. Jung nyomán1 azt az állítást, hogy az Olt felső folyása és a Nagyküküllő közt „liess sich eine kontinuierliche Benützung alter dazischer Nekropolen und damit der Fortbestand der Ortschaften feststellen." E vélemény tulajdonképen a kitűnő С. Goosstól való,2 aki — mint utána Jung — a halomsírokba való temetkezés praehistorikus reliktum benyomását keltő szokásából következteti az őslakók továbbélését. De ilyen halomsírok a Rajnánál, a dunai tartományokban s egyebütt egyaránt előfordulnak a császárkorban — sokszor római sírkövekkel jelezve és sokszor más ősrégi barbár rítusokkal fűszerezve3 •—-, s így a Dáciába vándorolt új telepesek számos csoportjától származhatnak Erdély földjén is. 13. A dák folytonosság vélt jegyei között Daicoviciu (182. 1., utána Bratianu 45. 1.) dák bélyeges díszű edények folytatódását hozza fel a római Dáciában. Ez azonban félreértésen alapszik, amit az E. Beninger

4 által használt „dakische Stempelkeramik" kifejezés okozott. Ugyanis a Beninger által feldolgozott fontos cékei (Szatmár m.) germán leletben előforduló benyomott díszű edények nem dák, hanem legfeljebb dáciai fazekasmunkák. Beninger Nagy Lajos szakvéleményét közli5 ezekről, amelyből kiderül, hogy a pannóniai szürke Ressatus-féle edényektől függnek ezek — akár egyenesen Pannóniából szállították őket, akár már a Dáciában is gyökeret vert pannóniai edénydíszítés erdélyi leszármazottjai. Viszont egészen más lapra tartozik a Beninger által közölt maroslekencei edény, mely a Dácia feladása után beköltözött germánoktól származik ; díszítőmotivumai egy jellegzetes római-germán keverékstílus körébe utalják, melynek a dunai tartományoktól Skandináviáig megvan a nyoma.6 És újra teljesen más eredetű az a népvándorláskori (Kr. u. IV—VI. század) 1 J. Jung : Fasten der Provinz Dazien (1894), 156. s köv. 1. 2 С. Gooss : Chronik der archaeologischen Funde Siebenbürgens (1876), 85. s köv. 1. 3 Utoljára alulírott szólt ezen őskori rítusok császárkori maradványairól a nyugati tartományokban : L'Antiquité classique 8. 1939, 347. s köv. 1. 4 E. Beninger : Der westgotisch-alanische Zug nach Mitteleuropa (Mannus-Bibl. No. 51. 1931), 12. s köv. 1. 5 Nagy L. véleményét Beninger következő munkájában nyomatta le : Der Wandalenfund von Czéke—Cejkov. Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien 45. 1931, 183. s köv. 1., v. ö. 209. s köv. 1. 6 V. ö. erről fejtegetéseimet : Acta Archaeologica 5. 1934, 99. s köv. 1.