Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ES RÓMAIAK ERDÉLYBEN" 155 e kultusz főszemélye a nagy istennő, aki felé azért közelednek felemelt kézzel a lovasok, mert adorálva köszöntik. S ez az oly sokfelé imádott istenhármasság Thrákiában is megvan ; a galicsei fémdomborművek a mi votivtáblácskáink hellenisztikus korú elődjei ; csak az volna lehetséges, hogy a szinkretisztikus-orientális hatásokat, melyek később színezték e kultuszt, Dácia tartományban szedték fel e vallás hívői és papjai.1 10. Daicoviciu (43. 1.), Patsch és mások szerint a dáciai lakosság forrongásai a II. század folyamán a nyugtalan és még nem romanizált dákok jelenlétére utalnának. De a latrones említése néhány feliraton erre nem ad alapot. Ekkortájt a birodalomban mindenfelé előfordultak lázongások s ezeket így nem valami forradalmasított származástudat, hanem a nagy nyomorúság mozgatta.2 11. Patsch vonzó képet rajzol (184. 1.) arról, hogy a Bánságban s az oláh síkságon a dák lakosság mily idyüikus harmóniában élt együtt a római bevándorlókkal. De alább ki fog tűnni, hogy e területeket •— csekély kivétellel — egyáltalában nem is kebelezték be a birodalomba és hogy az itt talált római holmi csak a barbár lakossággal folytatott élénk határmenti kereskedelem révén jutott ide. A dák kontinuitás állítólagos régészeti bizonyítékainak tárgyalására térve át, tekintetbe vesszük kivételképen G. I. Bratianu új művét (Les origines du peuple roumain : les données archéologiques, Bucarest 1939) is, annak ellenére, hogy e kitűnő középkori historikus másodkézből veszi érveit. Ugyanis megérdemli, hogy sokoldalú olvasottságot eláruló, szellemes gondolatmenetével foglalkozzunk. 1 Utólag idézhetem még fenti nézeteim megerősítésére G. Kazarow új cikkét, Anzeiger d. Akad. d. Wiss. in Wien, phil.-hist. KI. 194Ó, 25. s köv. 1. 2 C. Patsch : Wiss. Mitt. aus Bosnien-Herzegovina VII. (1902), 124.. 1. szerint egynéhány drobetai és Orsova közelében talált feliraton előforduló latrones, akik polgárokat öltek meg, „waren entweder eingedrungene reichsfremde Elemente, oder einheimische Daker, die sich gegen die römische Verwaltung erhoben."A Commodusféle határvédő erődök kövein a latrunculi határozottan barbárokat (szarmatákat) jelentenek s így a Patsch latrones-ei is (melyek e korból valók szintén), lehetnek barbárok. Hogy dákok lennének, annak természetesen semmi nyoma. Ha M. Rostovtzeff (Gesellschaft und Wirtschaft im röm. Kaiserreich I. 1930, 339.1.) Patsch e fejtegetéseiből Marcus alatti szociális forradalomra következtet, úgy erre a latrones •említése nem ad elég alapot. És bár a Marcus alatti nagy háborúk zavarai elég okot adhattak helyi nyugtalanságokra, a latrones kifejezésben semmi utalás sincs arra, hogy az „einheimische Bevölkerung" garázdálkodásairól volna itt szó. Viszont a szövegben idézett feltevéseknek semmi más alapja sincs !