Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

134 ALFÖLDI ANDRÁS Az új hódítók ugyanis — a kelták — emberibbek voltak a régieknél és magasabb műveltségük áldásaiban alattvalóik is részesültek. Lehet, hogy már Kr. e. 400 körül elérték Erdélyt ezek az erejük túláradó teljében keletfelé törő gallusok ; de igazi tartós hódításaik csak a Kr. e. III. század elején következhettek be, — ugyanakkor, amikor Delphit is feldúlták seregeik. De míg a későbbi Pannónia területén — kivéve a délhorvátországi és boszniai független illyr törzseket — állandó maradt a kelta befolyás, a dákoknak sikerült a kelta gyámságot lerázni, — úgy véljük, hogy a Kr. е. II. század folyamán. E század végén és a következő első tizedeiben a római tartománnyá süllyedt Makedóniában a helytartóknak a dákok betöréseivel is számolniok kellett. Ugyanekkor az Erdélyben nagy számmal található várak, melyeket pontusi görög iparosok segítségével és kelta kultúrvívmányok felhasználásával emeltek, megmutatják, hogy micsoda erőre és gazdagságra tett szert a dák arisztokrácia, mely e nemzet gerince volt. A dákok hatalma Kr. e. 100 táján rendkívül megnőtt, ami csak most tűnt ki a régi Magyarország területén görögmakedon-római minták után vert bennszülött pénzek új osztályozása által. A legerősebb dák fejedelemség ekkor az volt, amelyiknek a Bánságban volt a székhelye. Ennek kultúrális befolyása — a pénzek mellett az ezüstékszerek is tanúsítják ezt — a Dunántúlon és Ausztriában éjipúgy megnyilvánult, mint a Balkán felé, és nem lehet kétséges az sem, hogy ezek a hatások egyúttal egy politikai erőcentrum kisugárzásai. E bánsági dák fejedelem karja Mithridates Eupator pontusi birodalmának megingása folytán már a Fekete-tenger északnyugati sarkában fekvő görög városokig is elér, amelyek közül egyről tudjuk, hogy követet küldött hozzá. Majd hamarosan — Kr. e. 60 körül — Burebista személyében oly kiváló egyéniség kerül itt uralomra, aki kevés esztendő alatt nemcsak a dák fejedelemségeket tudta jogara alá hajtani, hanem meglepő gyorsasággal oly sok népet igáz le maga körül, mint előtte itt senki sem. Ebben a hirtelen és kivételesen nagymérvű erőkifejtésben mindenesetre nagyon elősegítette a dák királyt a körülmények szerencsés alakulása is. A nagy Mithridates déloroszországi birodalma éppen akkor tört végleg össze s így nem volt nehéz a kiváló katonai erényekkel rendelkező dákoknak egészen a Dnyeper torkolatáig leigázni az ottani görög városállamokat. Ugyanekkor a Balkán-hegység északi előterepén, valamint Észak-Itália felől előnyomuló római nagyhatalom terjeszkedése is megtorpant és a polgárháborúk megakadályoz-