Századok – 1940

Szemle - Szameitat; Klaus: Die inneren Verhältnisse Österreich-Ungarns während des Jahres 1897 im Spiegel der reichsdeutschen öffentlichen Meinung. Ism.: Kósa János 123

SZEMLE 123 a Balkán diplomáciai eseménytörténetében útbaigazításra van szüksége. Kár, hogy név- és tárgymutató nem teszi könnyebben kezelhetővé a könyvet. Iïj. Tóth András. Szamcitat, Klaus : Die inneren Verhältnisse Oesterreich-Unsrarns während des Jahres 1897 iin Spiegel »1er reichsdeutschen öffentlichen Meinung. (Berliner Studien zur neueren Geschichte, Heft 3.) Würzburg 1938. 8° 93 1. — Ez a disszertáció nem annyira tárgya, mint inkább módszere miatt tarthat számot érdeklődésre. A korszak jólismert, Badeni csehországi nyelvrendeleteivel s a nyomukban meginduló nemzetiségi küzdelmekkel sokat foglalkozott a történetírás. Újnak inkább a közvélemény vizsgálata tekinthető, ebben azonban a szerző megelégszik a régebbi módszerekkel : az egykorú sajtót vizsgálja át és egybegyűjtött anyagát az egyes politikai pártok szerint rendszerezve adja elő. így csupán a pártok felfogásáról értesít, amit a német köztörténetírás eddig is hangsúlyozott ; nem foglalkozik azonban más szempontok szerint az anyaggal, így pl. azzal a kérdéssel, hogy az egyes német társadalmi osztályok osztrákszemlélete különbözött-e egymástól, vagy hogy a délnémet, katolikus tartományok közelebb állónak érezték-e magukhoz a Habsburgcsászárságot, mint a protestánsok. Vizsgálódásainak eredménye szerint a német közvélemény ezidőben még csak csekély érdeklődést mutatott az osztrák nemzetiségi küzdelem iránt ; a liberális és klerikális sajtó szívesen látott volna egy cseh-kiegyezést és az intranzigens német álláspontot csupán az antiszemita lapok képviselték. Ezek a megállapítások nem gyarapítják lényeges új elemekkel tudásunkat, legfeljebb színezik azt. A szerző érdeklődése elsősorban Ausztriának szól, a magyarországi események német visszhangja, egy nyugalmas magyar év csekély jelentőségű kommentálása csak másodsorban érdekli. Adatai közül legfeljebb a gazdasági kiegyezés megújításának és a magyar nemzetiségpolitikának, főként a német kérdésnek németbirodalmi sajtója bírhat fontossággal a magyar kutató számára. Kosa János. Polónyi Nóra : A Liga Culturalä és az erdélyi román nemzetiségi törekvések. (A budapesti Kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Keleteurópai Történeti Intézetének Kiadványai, 4.) Budapest 1939. 8° 98 1. — Ez az érdekes tárgyú és ügyesen megírt tanulmány, mely az erdélyi román nemzetiségi törekvések egyik legfontosabb fejezetére vet világot, méltón sorakozik Lukinich Imre intézetének eddigi kiadványai mellé. P. értékes anyagot gyűjtött össze és meggyőzően mutatja ki, hogy az erdélyi és kárpátaljai románság szellemi kiegyenlítődése és politikai összefogása szélesebb keretek között csak a XIX. sz. vége felé indult meg. Okfejtésének egyik alaptétele az, hogy annak a kultúrmunkának, melyet az 1891-ben megalakult Liga Culturalä valamennyi románlakta vidékén s elsősorban Erdélyben kifejtett, tulajdonképen politikai háttere volt, s hogy a kultúrprogramm csupán ennek az igazi, ú. n. „titkos" programmnak leplezésére szolgált. A Liga Culturalä aknamunkájának tulajdonítja a Memorandum-mozgalmat, a belőle származó pöröket s főként azt a széleskörű európai propagandát, mely már a 90-es években megkezdte a szellemi előkészítést Nagy-Romániának egy adandó alkalommal való létrehozásához. Bár nem domborítja ki részletesen a meszszebb nyúló politikai történet szálait, világosan látjuk, mily kétszínű játék volt egyrészt Románia barátsága a monarchia iránt s másrészt a hivatalos anyagi eszközökkel támogatott politikai és