Századok – 1940

Szemle - Wattenbach; Wilhelm: Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter. Deutsche Kaiserzeit. Hrsg. v. on Robert Holtzmann. Bd. I. 2. H. Ism.: Sz. 108

108 SZEMLE művészettel való rokonság általános érvényű példájaként idézi. Ezzel szemben az ikonográfus nélkülözhetetlen filológiai forrásában, ez esetben a Szentírásban olvassuk, hogy miután Ábrahám kinyújtott kézzel megragadta a kardot és elhangzott az égi szó, „Ábrahám fölemelé szemeit és a háta mögött láta egy kost a tövisbokorban . . .". (Móz. I. Gen. 22, 13.) Az egyszerű pannóniai művész tehát, mint később annyi középkori társa, nem tett mást, mint híven ragasz­kodott a szöveghez a Szentírás illusztrálásában. K. értekezésében a régészeti és művészettörténeti részleteredmények mellett, az imperátor- és a győzelmes Krisztus-ábrázolások fejlődéstörténeti összefüggésének kifejtésén kívül történeti szempontból is legértékesebb az emlékek vizsgálata után meggyőzőnek ható megállapítása, hogy „a pannóniai keresztény művészet mind a Nyugatról, mind a Keletről átvett ikonográfiái típusokat a saját felfogása szerint átalakította, s így helyi keresztény művészetet alakított ki", melyre „a keresztény ikonográfia típusainak helyi átfogalmazása" jellemző. K. lelki­ismeretes munkájának jele a pontos jegyzetelés ; külön ki kell emelnünk azt a történeti művek számára is követendő eljárást, hogy a kisszámú illusztrációk pótlására a tárgyalt vagy összefüggések­ben említett emlékek képes közléseinek kimerítő jegyzékét adja. Ifj. Vayer Lajos. Wattenbach, Wilhelm: Deutschlands Geschiclitsquellen im Mittelalter. Deutsche Kaiserzeit. Hrsg. von Robert Holtzmann. Band I. 2. Heft. Berlin 1939. E. Ebering. 8° 163—357. 1. — A Holtzmann szerkesztésében új átdolgozásban közrebocsátott ,, Wattenbach"- bó 1 megjelent a 2. füzet is, amely a mű tervezete szerint 900-tól 1050-ig terjedő korszak ismertetésének kiegészítését, illetőleg második részét tartalmazza. (Az 1. füzetről olv. Századok 1939, 76. s köv. 1.) A szer­kesztőn kívül négy szerző tárgyalja itt a felsőlotharingiai, a frank, a sváb, a bajor területeknek, valamint Franciaországnak és Itáliának, mint szintén a frank uralom alá tartozó, vagy azzal kapcsolatos részeknek történeti forrásait, összesen hat fejezetbe foglalva. Az alap­elvek, amelyek szerint az átdolgozás történik, természetesen ugyan­azok, amelyek az 1. füzetben is érvényesültek. Bár az anyag beosztása nagyjában megfelel a munka Dümmler-féle 7. kiadásának, egyrészt az élesebb területi elhatárolás, másrészt pedig az elbeszélő források mellett másneműeknek is figyelembevétele és méltatása válik előnyére az új kiadásnak ebben a füzetben is. Az utóbbi (nem elbeszélő) források tárgyalására nézve elismeréssel kell megjegyeznünk, hogy a szerzők nem elégszenek meg mindig e források kiadásainak vagy gyűjteményeinek puszta felsorolásával, hanem, ahol ez alkalmasnak látszik, a források keletkezésére, jelentőségére, a gyakorlat kifejlő­désére is kiterjeszkednek hosszabb-rövidebb méltatásban. így pl. P. Kirn a felsőlotharingiai okleveles gyakorlat sajátságairól (chiro­graphumok korai alkalmazása, az uralkodói évek jellemző kitétele stb.), G. Tangl pedig a sváb területen keletkezett levélgyüjtemények­ről tesz tanulságos megjegyzéseket. (Magától értetődik, hogy pl. a pápai okleveles gyakorlatról ebben a munkában részletesebben szólni nem lehet.) A tárgyalás általában szemléletes és eléggé áttekint­hető is. Bennünket közelebbről a hazai történelem szempontjából is jelentős forrásokról és írókról szóló részek érdekelnek, így a különféle évkönyvek, Reiehenaui Hermann — Hermannus Contractus —, Liudprand, a Pilgrim-féle hamisítványok stb. A műben való teljes tájékozódáshoz persze a majdan az egész kötetre kiterjedő tárgy- és névmutató lesz szükséges. Ezt a kötet

Next

/
Oldalképek
Tartalom