Századok – 1939
Történeti irodalom - Gárdonyi Albert ld. Csánki Dezső 79
81 TÖRTÉNETI IRODALOM kozólag részletes és kimerítő felvilágosításokat kapunk, de ezeknél többet nem. Pedig ma már ennél többet kívánunk meg az oklevélkiadótól. Már a hazai oklevélkiadási gyakorlatban is többször találkozunk az oklevelek régebbi kiadásaiban előforduló variánsok feltüntetésével (Kubinyi, Fejérpataky, Szentpétery). Ezek a variánsok már csak azért is fontosak, mert, mint ismeretes, okleveleink, főleg a hiteleshelyi kiadásúak, általában két példányban íródtak, már pedig a két példány között sokszor érdekes, főleg a nyelvész (és rajta keresztül a településtörténész) számára fontos különbségek észlelhetők. Megtörténik tehát, hogy a régebbi kiadás a másik példány változatait tünteti fel. De ajánlatos a variáns feltüntetése akkor is, amikor az oklevelet egy feltétlenül megbízhatónak mondható kiadótól már ismerjük.1 Még fontosabb azonban a különböző átiratokban szereplő eltérések feltüntetése, mert ezek sokszor nemcsak a névalak történeti fejlődését szemléltetik, hanem néha az eredeti oklevél hibás lejegyzését is kijavítják, főleg, ha közeikorú átírásról van szó. Megtörténik tehát, hogy a nevet éppen az átirat alapján tudjuk azonosítani. De különösen fontos, sőt elengedhetetlenül szükséges a variánsok feltüntetése azokban az esetekben, amikor az oklevélnek nem eredetije maradt ránk, hanem csupán két, vagy három átirata (v. ö. az 5. sz. AJ példányát). Ilyenkor ugyanis tulajdonképen valamennyi átirat, amely közvetlenül az eredetiről készült, teljesen egyenlő hitelességű és voltaképen nincs jogunk egyiket a másikkal szemben előnyben részesíteni. A modern oklevélkiadónak azonban ma már nem szabad megelégednie az oklevél külsejére vonatkozó kritikai megjegyzésekkel, hanem arra is kell törekednie, hogy az okmánytár használatát a kutatónak minél jobban megkönnyítse. Ma már a jó okmánytártól a tárgyi jegyzeteket is megkívánjuk. A hazai oklevélkiadások között ugyan erre még nincs sok példa,2 de külföldön ez már régóta gyakorlatban van. Csak Friedrich-nek Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemiae c. kiadványát említjük, amely egyike legmintaszerűbb oklevélkiadásoknak. Különösen nélkülöznünk kell oklevéltárainkban az oklevelekben említett személyek és helyek meghatározását, azonosítását. 1 így pl. a Nagy Imre által kiadott Sopronmegyei Oklevéltár I. k. 5. lapján és a most ismertetett kötet 4. lapján közölt oklevél nevei között több fontos eltérés mutatkozik : Nagy -nál : villám Mouruhc, villa Kethuch, ville Mortun, Bichoriensi, Ipohc, Budrugiensi. — Gárdonyi - nál : Morouhc, Rethuch, ville Martini, Bychoriensi, Ipoch, Budrogiensi. Kinek higyjünk ? Mindenesetre Nagy olvasata látszik helyesnek Mouruch és Budrugiensi, míg a Gárdonyi-féle Rethuch (a későbbi Röjtök falu !), Ipoch esetében. Ez a bizonytalanság a variáns feltüntetésével, vagy egy felkiáltó jellel elkerülhető lett volna. 2 A Zimmermann—Werner-féle Urkundenbuch-on kívül a hazai irodalomban csak Lukinich Podmaniczky-oklevéltára hozható fel, ez azonban már a szóbanforgó kötet után jelent meg. Századok 19:i9, I—III. 6
