Századok – 1939

Történeti irodalom - Gárdonyi Albert ld. Csánki Dezső 79

80 TÖRTÉNETI IRODALOM jelentettek az említett egyházi intézményekkel szemben. Mégis, mivel ezek az oklevelek a három város egyikére, vagy azoknak a lakóira vonatkoznak, minden egyoldalúságuk ellenére is rendkívül becsesek fővárosunk történetére nézve s így felvételük a Monumenta-ba nemcsak jogos, hanem szükséges is volt. Sokkal lazábban függnek össze a főváros történetével azok az oklevelek, amelyek valamelyik városi polgárnak az ország távoleső pontján, vagy külföldön adományozott birtokaira, vagy ott kötött üzleteire vonatkoznak. De ezeknél is legalább a személyek révén még mindig van közvetlen kapcsolat a városokkal, az ilyen oklevelek felvétele tehát még szintén indokoltnak látszik. De vannak ebben az okmánytárban nagy számban olyan oklevelek is, amelyek csak azon a címen kerültek ide, mert a mai főváros területén székelő intézmények (pl. a margitszigeti apácakolostor) javára szólnak, egyébként azonban az ország más területeire vonatkoznak. Kétségtelen, hogy ezek szorosan véve már nem sorolhatók a Budapestre vonatkozó történeti források közé. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek az oklevelek már nem teljes terjedelmükben vannak közölve, hanem csak rövidítve, csupán a bevezető és befejező rész szövege teljes. A magunk részéről azonban ezeknél egyszerű regesztával is megelégednénk, különösen, mert ezek általában jó kiadásokban hozzáférhetők. A közzétett 320 oklevél túlnyomó része (278) eddig sem volt ismeretlen a kutatók előtt, már ki vannak adva valamelyik okmánytárunkban (némelyik többször is !). Csupán 42 oklevél jelenik meg itt először. Ennek ellenére — ismerve régebbi oklevélkiadásaink (Wenzel, de főkép Fejér) megbízhatatlanságát és pontatlanságát — mégsem lehet eleve feleslegesnek minősíteni az oklevelek új kiadásait. Hiszen minden kutatónak régi vágya, hogy a megbízhatatlan oklevélpublikációinkban megjelent okleveleket minél nagyobb számban újból, de most már pontosan kiadjuk. Csak üdvözölhetjük tehát a szerkesztő eljárását, amikor a régebbi kiadások ellenére is teljes egészükben közölte az okleveleket. Azonban ilyen esetekben joggal kívánhatjuk, hogy ez a nagy fáradsággal és költséggel járó új oklevélkiadás a mai kor követelményeinek minél tökéletesebben feleljen meg. Joggal támaszthatjuk vele szemben azt az igényt, hogy az okleveleket necsak teljesen megbízható szövegben közölje, hanem a modern szükségleteknek megfelelő teljes kritikai apparátussal is kísérje. Ilyen szemmel vizsgálva ez a kötet, sajnos, több kívánni valót hagy hátra. El kell ugyan ismerni, hogy az oklevelek túlnyomó része nem a régi kiadások, hanem az eredeti, vagy ezek híján a rendelkezésünkre álló átiratok alapján van közzétéve (ami, mint ismeretes, igen sok utánjárást és fáradságos munkát jelent), az is kétségtelen, hogy az oklevelek szöveghűsége tekintetében panaszunk nem lehet, mert túlnyomó részüket Ányos Lajos orsz. levéltári igazgató másolta, és azt is hangsúlyozni kell, hogy az egyes oklevelek lelőhelyére, eredeti vagy átirat voltára, jelenlegi állapotára, valamint eddigi kiadásaira vonat-