Századok – 1939

Történeti irodalom - Gárdonyi Albert ld. Csánki Dezső 79

79 TÖRTÉNETI IRODALOM Mindenesetre nagy érdeklődéssel várjuk folytatását ennek a nagy fontosságú munkának, amely hazai történetírásunk szempontjából is jelentős. Hiszen már az első füzetben a magyar történetkutatás szempontjából is fontos forrásművek méltatását találjuk : Widukind, Thietmar, querfurti Bruno műveiét, a hildesheimi és más évkönyvekét stb. Az új átdolgozás tervének a modern szempontok alapján való gondos előkészítése, valamint a feldolgozás alapossága kitűnik már a megjelent első füzetből is, a szerkesztő személye pedig megnyugtat arra nézve, hogy a folytatás a kezdetnek megfelelő lesz. Bízvást remélhetjük tehát, hogy majdan teljessé válva ez az új, modern átdolgozás is egészen ki fogja érdemelni a régi ..Wattenbach" által annak idején megalapozott elismerést. Szentpétery Imre. Budapest történetének okleveles emlékei (Monumenta diplomatica civitatis Budapest). Csánki Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. I. kötet (1148—1301). Budapest, 1936. A Székesfőváros kiadása. 4° XIX, 384, 4 1. 12 műmell. Ma, amikor középkori forrásaink kiadása az anyagi eszközök hiánya miatt úgyszólván teljesen szünetel, jóleső örömmel üdvözöljük Budapest székesfőváros vezetőségének nemes és áldozatkész elhatározását, hogy kiadja a Budapest — illetőleg Buda, Ó-Buda és Pest városok — történetére vonatkozó forrásokat. Ε hatalmas, egyelőre előre nem látható tömegű kötetre tervezett kiadványsorozatnak első kötetét a fővárosi levéltár volt igazgatója, G. rendezte sajtó alá. A török uralom következtében a három testvérváros levéltára teljesen elpusztult, s így a főváros ma egyetlen-egy középkori oklevéllel sem rendelkezik. Saját levéltárának anyagából tehát legfeljebb a XVII. század közepétől kezdve indíthatná el forráskiadványait. A főváros vezetősége azonban azt tűzte ki maga elé, hogy a három város régebbi történetére vonatkozó, egyébként az ország különböző levéltáraiban szétszórt adatokat is összegyüjtteti és ezzel a Budapest történetével foglalkozó kutatók munkáját a fáradságos adatkutatástól megkíméli. Az I. kötet csupán az Árpád-korabeli okleveleket tartalmazza. Számszerint 320-at. Szinte hihetetlennek látszik az első pillanatban, hogy a pusztulás ellenére mégis ilyen tekintélyes számú oklevél maradt korunkra. x\zt hihetnők, hogy a három város levéltárának egy részét mégis sikerült a török pusztítások elől megmenteni. Az oklevelek közelebbi vizsgálata azonban arról győz meg (amit egyébként a szerkesztő is hangsúlyoz bevezetésében), hogy nincs köztük egyetlen egy sem, amely a három város birtokából származnék. Ezek -az oklevelek kivétel nélkül mások javára voltak kiadva, mégpedig főleg a budai káptalan és a margitszigeti apácakolostor javára, és ezeknek a levéltárai is őrizték meg őket számunkra. Tartalmilag tehát ezek az oklevelek a három városra vonatkozólag természetesen csak tehertételt