Századok – 1939

Szemle - Baranyay Károly: Sajószentpéter régi jogélete. Ism.: Degré Alajos 383

szemle 383 szorul. Bár sok magyar család elnémetesedett, a német lakosság a magyarság iránt hűvösen viselkedik. Sok jótulajdonsága is van a lakosságnak : nagy alkalmazkodási képesség, hagyománytisztelet és az ősök iránti kegyelet. A faluhoz érkező város megzavarta az egykori társadalmi egységet. Népviseletet már csak búcsúkor és nagy ünnepek alkalmával lehet látni. A szakavatott tollal megírt gazdaságtörténeti fejezet megismertet az úrbéri gazdálkodásból kialakuló jelenlegi művelési ágakkal ; a gyáripar már kezdi háttérbeszorítani a község mezőgazdasági jellegét. A Tanulságok című fejezet a helyi viszonyok alapos ismeretében tapintatosan mutat rá a feszültséget okozó bajok gyökerére és azoknak orvoslási módjára. A mű főerőssége a munkaközösségből folyó széleskörű adatgyűjtés. A szerkezetben, feldolgozásban és előadásmódban azonban már nem mutatkoznak a kollektív módszer előnyei. Egységes felfogás hiányában nehézségekbe ütközött a mozaikszerű részletek szerves egységbe foglalása. A könyv egyes részei a tudományos szakszerűségtől a népies előadásig különböző színvonalat képviselnek és előfordulnak az ismétlések is. Bizonyos merevséget okoz az előadásban, a stílusban és szerkezetben egy előre elfogadott kérdés-feleletsablonhoz való alkalmazkodás. Egyes helyeken az összefüggő tárgyalást elhagyható elméleti fejtegetések zavarják. A történeti fejezetben nélkülözzük a történeti módszerek megfelelő alkalmazását. A könyv jelenlegi formájában értékes adattár. Nem falutörténet, hanem községrajz ; ebben a vonatkozásban számottevő nyeresége faluirodalmunknak. De egy olyan falunak a rajza, mely sem népében, sem nyelvében nem tekinthető a magyar falu típusának, még kevósbbé mintaképének. A határokon innen és túl sokezer magyar falu van, amelyek multjukban és jelenükben jobban megőrizték és ezernyi szenvedéssel pecsételték meg a magyar hazához való tartozástudatot és történetük még megíratlan. Milyen nagy nyeresége volna faluirodalmunknak, ha más magyar tájaknak, a Dunántúl, az Alföld, a Felvidék és Erdély egy-egy falutípusának megismertetésére is ennyi energia juthatna ! Eperjessy Kálmán (Szeged). Baranyay Károly: Sajószentpéter régi jogélete. Miskolc 193G. 8° 100 1. —Ezt a könyvet az utóbbi években felkapott helytörténetírás jogtörténeti megnyilvánulásának minősíthetjük. Ε téren a magyar jogtörténet már nagy eredményeket mutathat fel, például Holub Zala megye történetének keretében egész középkori vidéki közigazgatásunknak képét adja. B. mostani dolgozata „Régi borsodi jog" e. munkájához képest különösen az adatok időrendjének feljegyzése és a közigazgatási jog rendszerezése tekintetében mutat nagy haladást. Egy földesiiri hatalom alatt állott mezőváros régi szervezetét és joggyakorlatát akarja bemutatni. Bátran hozzátehetjük, a XVII. sz. végétől a XIX. közepéig terjedő joggyakorlatát, mert adatai egy-két régebbi pert leszámítva szinte kizárólag ebből az időszakból valók. Az adatokat úgyszólván kivétel nélkül a tárgyalt város és Borsod megye levéltárából kutatta fel. Kiindulása tehát helyes, de a talált adatokat már ismert jogtételekkel összevetni, a jogfejlődés irányát, vagy annak okait feltárni meg sem kísérli. Próbál ugyan utalni az országos szokásjogra, de sem Meznericsnek és Dombovárynak a megyei büntetőeljárással foglalkozó dolgozatait, sem a Planum Tabulare idevágó magánjogi döntvényeit nem használja, s így semmiféle tájékoztatást nem nyújt arról, vájjon a Sajószentpéteren alkalmazott jog csupán helyi szokás-e, vagy az országos jognak része. Dolgozata tehát csak feldolgozatlan adattár; értékes, bizonyos rend-