Századok – 1939
Szemle - Baranyay Károly: Sajószentpéter régi jogélete. Ism.: Degré Alajos 383
384 szemle szerbe foglalt és kelettel ellátott adataiért azonban a későbbi szisztematikus kutatók hálásak lesznek. Könyvét legjobban saját szavaival jellemezhetjük : „A közölt adatoknak csak az lehet a hivatása, hogy mintegy tájékoztatást nyújtsanak a város közigazgatási életére" (51.1.). Kérdés azonban,hogy ezt a célt nem szolgálta volna-e jobban, ha néhány fontosabb, általa fel is használt városi jegyzőkönyvet egészében közöl, mint ahogy könyvének mostani formájában is egyik legnagyobb értéke a teljesen közölt 1711-i urbárium. A könyv közigazgatási jogról, adózásról, büntető jogról és eljárásról, peres eljárásról és magánjogról szóló, itt-ott összefolyó fejezetekre oszlik. Legérdekesebb rész a város közigazgatási szervezetéről szóló fejezet, mely a városbíró, az esküdtek, hadnagy stb., megválasztását, a szegődményesek szegődtetését, illetményeiket, eljárásukat ismerteti, nem feledkezvén meg a városban együtt lakó nemesek és jobbágyok egymáshoz való viszonyáról. Ezek jogtörténetünkben új adatok, amelyek közlése, és általában az új tárgykör felvetése B.-nak nagy érdeme. Kár, hogy a földesúrnak a városi magistratushoz való viszonyát nem ismerteti bővebben. Előnye a könyvnek, hogy lehetőleg forrásaink nyelvén beszél, célszerű lett volna azonban az onnan vett magyar kifejezéseket idézőjelbe tenni, mert így az olvasó könnyen összetévesztheti az egyszerűen ,,főbíró"-nak nevezett városbírót a főszolgabíróval. Csekélyebb értékűek a magánjogi adatok. Sőt B. kedvenc fejezete, melynek rendszerbefoglalásában a legnagyobb szakértelmet árulja el, a büntetőjogi rész is kevés használható adatot tartalmaz. A mezőváros tanulatlan személyekből álló bírósága ugyanis, mint B. is megjegyzi, csak csekélyebb jelentőségű ügyekben ítélt, s ezekből nem igen lehet érdekes magánjogi vagy büntetőjogi elvekre következtetni. A feldolgozás pontosságába vetett bizalmat megingatják az olyan —• talán véletlenül becsúszott — súlyos hibák, mint pl., hogy 1695-ben ingatlan „jelzálogról" beszél (7. 1.), vagy, amikor egy 1712-i határozatnak azt a rendelkezését, hogy a városi bíróság az ügyefogyottak és tanulatlanok ügyeiben is eljár, törvény előtti egyenlőségnek minősíti. A könyv túlságosan is akar takarékoskodni a hellyel, és ez a főszövegben is állandóan alkalmazott rövidítésekkel sokszor az érthetőség rovására megy. A közölt adatokat próbálja magyarázni, azokból az alkalmazott jogelvekre következtetni, de az összehasonlító anyagnak teljesen híjával van, jogtörténeti szempontjai sincsenek, így többnyire kénytelen olyan általános bölcseségekkel beérni, mint : „leghátrányosabb a kötött bizonyítás volt, mely sokszor az igazság elbukását jelentette." (92. 1.). Ezt B. könyve nélkül is tudtuk. Degré Alajos. A kiadásért felelős : Domanovszky Sándor.
