Századok – 1939

Szemle - Registrum litterarum Fr. Thomae de Vio Caietani O. P. magistri Ordinis 1508–1513; ed Albertus de Meyer O. P. Ism.: Banfi Florio 238

szemle 257 Ungaria mint „baccalaureus extraordinarius" a ferrarai Studium ú. n. kisebb katedráján nyer alkalmazást ,,si per examinationem magistri Eustachii de Bononia fuerit repertus sufficiens" (23.); 1511-ben pedig Fr. Demetrius de Ungaria mint „baccalaures Ordinarius" a sienai konventben kap felhatalmazást a biblia és a szentenciák olvasására (35.). Úgy látszik azonban, hogy az iskolán kívül más ok is szolgálhatott külföldi zárdába való dispozícióra : így rendelik 1508-ban Fr. Blasius-t több évre a velencei Sz. János és Pál zárdába (7.), 1510-ben Fr. Bernardus Transilvanus-t (27.) és 1512-ben Fr. Thomas de Ungaria-t (50.) a nápolyi Sz. Domokos konventbe. Német- és Csehországban élő magyar rendtagokról is kapunk hírt : 1508-ban Fr. Joannes de Buda a pettaui (9.), 1510-ben Fr. Petrus Mansueti Transilvanus a tridenti zárdába (28.), 1512-ben pedig Fr. Petrus de Lewschowia a csehországi Pirdwaysz (?) konventjébe helyeztetett (47.) ; szabadon választhatott konventet 1508-ban Fr. Valentinus Quinque-Ecclesiae (8.) ill. 1513-ban Fr. Martinus de Cremnicia (53.) Cseh- ill. Németországban, 1511-ben meg Fr. Michael de Rupe (32.) és Fr. Vincentius de Corona (39.) ,,extra provinciám Ungariae" „in quacumque provincia". Figyelemreméltó még a 26. számú regeszta 1510-ből, mely az egyes erdélyi apáca-zárdákba felvehető sororok létszámát állapítja meg. (Kolozsvár : 33, Brassó : 17, Szeben : 24, Beszterce : 22, Segesvár : 12) ; s a személyi érdekű 1. sz., mely Fr. Benedictus de Loscuniz-t arra kötelezi, hogy a nála levő könyveket származtassa vissza tulajdonosuknak, Domokos magisternek. Rajta kívül még három magisterről kapunk hírt : Fr. Michaelről (4.) és Fr. Oswaldusról (33.) a pécsi, és Fr. Gregorius de Garáról a szegedi konventben (17.,-20.), a magyarországi és az erdélyi vicariusról : a pécsi Fr. Emericus-ról (3., 10.), ill. Fr. Dominicus de Valle Rosarum-ról (40.), a pécsi egyházfőnökről, Fr. Callusról (33.) és számos más rendtagról (11., 21., 30., 33., 34., 42., 45., 51.) stb. Ami magát a kiadást illeti, csupán a magyar tartományt illető részhez óhajtunk megjegyzéseket fűzni. A 46. sz. levélregesztát, mint ide nem tartozót, a németországi részbe kellett volna iktatnia a kiadó-Bak, miként a lengyelországi 3. sz.-i'it a magyarországiba, mert ez 1508-ban Fr. Ladislaus Budensis-nek az esztergomi zárdába való helyezéséről szól. Egyébként szembetűnő a kiadó geográfiai tájékozatlansága a magyar városnevek körül.. Cibinium-ot Szász-Sebes-re (26.), Szécset Zengg-re (33.), Váradot Vasvár-ra (41.) magyarázza ; Fr. Petrus Ternaviensist temesvárinak (51.) mondja. Téves Fr. Thomas Pestiensis (48.) azonosítása Pécsi Tamással, akinek doktori címét az 1518-i nagykáptalan hagyta jóvá (Analecta S. O. Praed. XVIII. 504. 1.), hasonlóképen Michael Magisteré (4.) a Mon. Ord. Praed. IX. k. 70. lapján említett hasonló nevű rendtaggal, aki ekkor, 1507-ben még csak növendék a bolognai zárdában ; Fr. Michael de Rupe (32.) és Fr. Michael de Tregh (Mon. Ord. Praed. IX. 204. 1.) azonosítása sem fogadható el. A jegyzetek egyébként kissé hiányosak is : M. nem ismeri Fr. Oswaldot, ill. az Acta Capitulorum Generalium adatait (Mon. Ord. Praed. VIII. 433. és IX. 61. 1.) ; Thomas Nandoralbensis veszprémi adminisztrátorra (29.) pedig a Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis IV. kötetében (209. 1.) találhatott volna adatot. Viszont köszönjük utalását J. Kratochvil (S. Jilji a jehoklasterni a farni chram na starem meste u Prase) tanulmányára (Prága 1926), mely Fr. Demetrius de Hungaria életéről nyújt figyelemre méltó tájékoztatást. Az egyébként érdemes kiadvány említett hibái csak megerősítik bennünk azt a meggyőződést, hogy a domokosrendi generálisok nagybecsű levele-