Századok – 1939
Szemle - Registrum litterarum Fr. Thomae de Vio Caietani O. P. magistri Ordinis 1508–1513; ed Albertus de Meyer O. P. Ism.: Banfi Florio 238
238 szemle Registrum litterarum Fr. Thomae de Vio Caietani 0. P. magistrl Ordinis 1508 1513, edidit Albertus (le Meyer O. P. (Monumenta Ordinis Praedicatarum Historica, vol. XVII.) Romae 1935. Institutum Historieum Fratrum Praedicatorum ad S. Sabinae. 8° XVIII, 326. 62 1. — A hazai szakirodalomban Iványi Béla már felhívta a figyelmet a domokosrendi generálisok leveleskönyveire, a Rend római levéltárának egyik legjelentékenyebb gyűjteményére. Megtaláljuk bennük - tartományok szerint csoportosítva — mindazon levelek regesztáit, melyeket a Rend generálisai a XIV. sz.-tól kezdve a rendtagokhoz intéztek, s így nemcsak a Rend általános történetének elsőrangú forrásai, de az egyes provinciákat illetően is rengeteg művelődéstörténeti adatot tartalmaznak. A németek, felismerve e gyűjtemény nagy forrásértékét, már a világháború előtt megkezdték a saját tartományukra vonatkozó részek tervszerű közlését a P. von Loë és B. M. Reichert szerkesztésében megjelenő „Quellen und Forschungen zur Geschichte des Dominikanerordens in Deutschland" című kiadványsorozatban, mely a többi között a reformáció történetéből oly nevezetes, s Magyarországon is megfordult Thomas de Vio Cajetani bíboros leveleskönyveinek a német rendtartományt illető regesztáit (1507—1511) is hozzáférhetővé tette (X. k. 1914). Cajetani leveleskönyve most teljes egészében napvilágot látott M. kiadásában, mely Cajetani hétéves rendfőnöksége idejéből (a címben írt 1508 sajtóhiba 1507 helyett) 53 Magyarországba küldött levélnek adja részletes regesztáját. Belőlük a magyar rendtartomány akkori életének bár töredékes, de annál színesebb mozaikképe rajzolódik ki ; s minthogy e regeszták közül Iványi csak egyet értékesített, érdemesnek látszik itt művelődéstörténeti vonatkozásaikat röviden kiemelni. Mindenekelőtt igen érdekes két, a budai „Studium generale"-TM vonatkozó regeszta : az egyik 1511 május 23-i kelettel megerősíti a budai Sz. Miklós konventnek Bandello generálistól nyert tíz kiváltságát (a kilencedik : „quod in conventu non fiat aliud Studium nisi theologiae et physicae, nisi forte propter nativos filios ponatur Studium grammaticae vei logicae"), a másik, 1512 május 20-i kelettel, felhatalmazást ad a magyar tartományfőnöknek, hogy „provideat studio Budensi de officialibus, regente, magistro studentium et biblico" (31., 44. sz.). A 14. és 19. sz. regeszta arra mutat, hogy a pécsi zárdában is működött a budaihoz hasonló főiskola : 1508 jún. 19-én Fr. Demetrius felhatalmazást nyert „ad legendum sententias", Fr. Angelus-t pedig ugyanakkor „ad discendam artem pulsandi organa" rendelték a pécsi zárdába. De meglehetős számban látogatták a rendtagok a külföldi „Studium generale"kat is. így 1507-ben Fr. Valentinus Quinque-Ecclesiae „in stu(lentem theologiae" Ferrarába megy (5. sz.), 1508-ban Fr. Moyses „reassignatur" Padovába (22.), 1511-ben Fr. Thomas Varadiensis-t „in studentem theologiae" Perugiába küldik (41.), ahonnan 1512-ben „in studentem arcium" a nápolyi Sz. Péter vértanúról nevezett zárdába kerül (49.) ; ugyanakkor Fr. Thomas Pestiensis „in studentem theologiae" a nápolyi Sz. Domokos-zárdába (48.). De nemcsak Itália főiskoláit látogatták domokosaink : 1509-ben pl. Fr. Mathias de Scptemcastris studens theologiae-t a kölni konventbe küldik (24.), sőt Fr. Petrus de Nadast 1511-ben engedélyt nyer „in quocumque generali studio" végezhetni tanulmányait (36.) ; Fr. Tristanus Coronensis pedig 1512-ben egy meg nem nevezett külföldi egyetemről mint „baccalaureus formatus" kap engedélyt a visszatérésre (43.). De nemcsak növendékeket, tanárokat is küldött külföldre a magyar rendtartomány. így 1509-ben Fr. Philippus de