Századok – 1939

Történeti irodalom - Lambrechts; Pierre: La composition du sénat romain de Septime Sévére á Dioclétien. Ism.: Nagy Tibor 206

206 történeti irodalom 206 intenzívebb formája, a halott istenítésének koncepciója az ősök tiszteletéből fejlődött ki (68. 1.). A sír mint oltár és a „santita délia tomba" a kereszténységbe is átöröklődik. Az ókeresztény -séggel foglalkozó kutató különben is sok értékes útmutatást nyer B. dolgozatában. Jó az őskeresztény iw/erawwi-gondolatkör vallástörténeti megvilágítása,1 ha a szentpáli δεύτερος θάνατος interpretálását illetőleg kissé eltérő is a felfogásunk. A memoriakultusz antik formája (72. 1.) már egészen közel áll a keresztény ideológiához (communio sanctorum), épúgy mint a halál legyőzésének gondolatköre (84—85. 1.), amely pannóniai kereszténység lelkületében különösen erősen benne gyökerezett.2 A halálszemlélet formáinak provinciális, vagy esetleg ennél nagyobb regionális keretben történő vizsgálata különben még gazdagabbá tehetné a képet, s egyúttal rávilágítana egy kisebb területen uralkodó és arra jellemző vallásos gondolatkörre. B. munkája alapján pl. hasznos lenne a pannóniai feliratok feldolgozása ebből a szempontból. A szerzőnek az olasz nyelv minden szépségével és kifejező erejével megírt dolgozata folytonos utánagondolásra készteti az olvasót. S ha vannak is részek, amelyek felkeltik az ellenmondást, a költő-filozófus lendületével megírt tanulmányt nem lehet egyhamar a kézből letenni. Pierre Lambrechts munkája folytatása a szerző 1936-ban megjelent könyvének (La composition du Sénat romain de l'accession au trône d'Hadrien à la morte de Commode, Gant 1936). Tanulmánya első részében (13—75. 1.) az ismert szenátorok listáit hozza Septimius Severustól Diocletianusig. A beosztást (Septimius Severus—Caracalla ; Elagabal—Alexander Severus ; Maximinus Thrax—Diocletianus) megindokolja a szerzőtől választott III. század, amelynek egymást gyorsan felváltó, sőt a hatalmat egyidőben birtokló nagyszámú uralkodói ma még lehetetlenné teszik, hogy császáronként állítsuk össze az album senatoriumot. Az összeállított listák így is több mint ezer szenátor nevét tartalmazzák. A nagy szorgalommal összegyűjtött anyag alapján L. a második részben (79. s köv. 1.) először a szenátorok származását veszi vizsgálat alá. Kari Bihlmeyer még azon a véleményen volt,3 hogy a Severus-dinasztia uralkodói a tőlük kiirtott régi patríciuscsaládok helyében keletiek, afrikaiak és illyricumiaiak tömeges felvételével pótolták a szenátorok megritkult sorait, s ezzel a birodalom nemes római hagyományait őrző legfontosabb intézményét valósággal elnemzetlenítették és barbarizálták. L. az epigraphiai emlékanyag cáfolhatatlan érveivel igazolja, hogy a keleti származású szenátorok száma Traianustól kezdve állandóan növekedett, s e tekintetben Sep-1 A szerzőtől idézett irodalmon kívül Id. még : W. Bousset · Kyrios Christos (Göttingen 1926); J. Kroll : Gott und Hölle (Vorträge der Bibliothek Wartburg, 1932). 2 Bővebben tárgyalom : A pannóniai kereszténység története (Diss. Pann. Ser. II. 12. 1939, 48. köv.. 151. 1.). 3 K. Bihlmeyer : Die svrischen Kaiser zu Rom u. das Christentum (Leipzig 1916) 3. s köv. 1.