Századok – 1939

Történeti irodalom - Nagy Lajos: Aquincumi múmia-temetkezések. Ism.: Nagy Tibor 201

202 történeti irodalom 202 foglalta össze.1

G. dolgozatáig azonban egyetlenegy munka sem tűzte ki céljául, hogy az úthálózat lerögzítése mellett egyszersmind tartományunk római településeiről is összefoglaló képet nyújtson. Az itinerariumok modern kiadásai,2

valamint a háború után megjelent úttörténeti munkák3

és a hazai archaeológiai emlékanyag megnövekedése óta érzékeny hiányt jelentett ez a szaktudományban. G. munkája már ebből a szempontból is hézagpótló. Először Pannónia déli határvonalát tárgyalja (5—13. 1.). Aki valamikor is foglalkozni kényszerült ezzel a kérdéssel, tudja, hogy mennyire nehéz, szinte a lehetetlenséggel határos itt pontos vonalat húzni. G. végső konklúziója a középkori történészt is érdekelheti (13. 1.) : „A Szávától délre még Pannoniához tartozik egy átlagosan 29 km (20 milia passuum) széles terület, 3iZ8iZ ct boszniai hegyekig nyúló síkság és dombvidék. Amikor a középkori Magyarországot sem határolta délről a Száva, hanem még tovább folytatódott a macsói, ozorai, sói bánságokban, ebben a római provincia-beosztás örökségét láthatjuk." A következőkben G. a Pannónia déli részén lakó népeket sorolja fel (13—21. 1.), majd áttér tartományunk nyugati határának vizsgálatára. A Noricum és Pannónia közötti határvonal megállapítása, mint ismeretes, jórészt a mons Cetius Ptolemaiostól megadott „positio"-inak értelmezésétől függ. G. ebben a sokat vitatott kérdésben Otto Cuntz megbízható eredményeit fogadta el.4 A munka egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó része a mai Dunántúl római foglalás előtti ethnographiai képének megrajzolása (24—30. 1.). Amit itt G. nyújt, mind dicséretet megérdemel. Szerencsés a Ptolemaiostól Pannónia Superior tartományban említett Κύτνοι nép azonosítása a Tacitus Germaniájának 43. fejezetében olvasható Cotini néppel.5 A török-mongol népek védelmi szervezetéhez is értékes analógiát nyújthat a deserta Boiorum interpretációja, mint a boioktól céltudatosan üresen hagyott védelmi sáv (26. 1.). Pannónia közigazgatásának felvázolásához (38—42. 1.) meg kell jegyezni, hogy tartományunk két részre való osztása most már bizonyos, hogy a 107. esztendőben következett be.6

Pannónia háromtartományos beosztásáról a ravennai geographus mellett még az afrikai Optatus is említést tesz,7

ennek a beosztásnak az értelmét azonban még nem látjuk 1 G. Finaly : Le vie Romane nell' Ungheria (kny.: Atti deli' Reale Accademia dei Lincei, Ser. 5. vol. X. 1914) és U. az : Római utak a Dunán túl (kny.: Uránia 16. évf. 1915). A legújabb összefogalalás Nagy Lajostól való : Le grandi strade Romane in LTngheria (Quaderni deli Impero. Le grandi strade del mondo Romano. XI. Spoleto 1938). 2 O. Cuntz : Itineraria Romana I. (Lipsiae 1929.) 3 Pl.: Κ. Miller : Itineraria Romana. (Stuttgart 1916.) 4 V. ö. Diss. Pann. Ser. II. 12. 1939, 210. 1. 5 V. ö. Alföldi Α., Századok 70. évf. 1936, 27. 1. 6 C. Patsch : Beiträge ζ. Völkerkunde ν. Südosteuropa V. 2. (Sitz.-Ber. Wien, Η. 217. 1937, 132—133. 1.) 7 Optatus : De schismate Donatistarum II. 1 (Ziwsa, 33, 6 sor). Ld. még Nagy T.: A pannóniai kereszténység története, 208. 1.