Századok – 1939

Történeti irodalom - Szentpétery Imre ld. Emlékkönyv ... születése hatvanadik évfordulójának ünnepére 188

192 történeti irodalom 192 netét mulasztás volna elhanyagolni, hiszen egyes jelenségek megértése éppen innen várható.1 De nemcsak a magyar oklevéltan munkaterületén kedvező a helyzet, hanem a többi segédtudományokban is jelentős kezdeményezések történtek. Ezekből adnak ízelítőt a következő tanulmányok. A pecséttannal foglalkozik Kumorovitz L. Bernát értekezése (A magyar szfragisztika múltja). Bemutatja, hogyan bontakozik ki ez a tudomány, hogyan ébred feladataira, hogyan indul önálló célok felé. Ma már a történeti élettel való minden vonatkozásában igyekeznek megvilágítani a pecsétet : jogi, művészeti, ikonográfiái, heraldikai stb. szempontból. Magyarországon ezideig még mindig Pray Györgynek 1805-ben megjelent Syntagma-ja az egyetlen pecséttani összefoglalás. De már tervszerűen folynak a tudomány mai színvonalán álló magyar pecséttan előkészítő munkálatai. Ezekben K.-nak jelentős érdemei vannak, de kívánatos volna, hogy a magyar pecsét története végre megfelelő formában és terjedelemben lásson napvilágot, mert a szerző által kezdeményezett vállalkozás : ,,az anyag megrostálásával és kiegészítésével a magyar pecséttan egyes fejezeteit monografiaszerű tanulmányokban közreadni" — egymagában nem tekinthető a kérdés végleges megoldásának. — Ifj. Szentpétery Imre a vörös viaszpecsét, e változatlan forma mögött fejlődő tartalomsort világítja meg (A vörös viaszpecsét bizonyító ereje a középkorban). A vörös viasznak kezdetben nincsen kiemelő és elkülönítő jelentősége. Mivel azonban kiváltságosak használják, lassankint jogi tartalom nő a formába : a belőle készült pecsétnek nagyobb a hitele, mint a többieknek. Ez a felfogás természetesen használatának elhatárolására vezet. Az egyetlen címertani dolgozatban (A magyar heraldika múltja, jelene és jövő feladatai) Donászy Ferenc néhány szempontot ad a ,,Magyar Heraldika" megírásához. A magyar középkor jogi és irodalmi vonatkozású írásbeliségének jóformán egyedül használt nyelvével, a középlatinnal foglalkozó kutatás feladatait és irányvonalát ismerteti Quoth Kálmán (A magyarországi latinság helye az egyetemes latinságban) és Istványi Géza (A középlatin filológia külföldön és Magyarországon). A két tanulmány különböző pontokról indul el, G. a középlatin nyelv kibontakozását mutatja be, mint a római birodalom területi megnövekedésének és magában a latin nyelvben bekövetkezett rétegződéseknek a folyományát. I. pedig azt a hosszú utat vázolja, amíg a klasszika filológiához szabott méretek hatása alól egyre jobban szabaduló középlatintudomány ma már odajutott, hogy a középlatin nyelvben nem a klasszikus elrontott alakját érzi, hanem a római világtól merőben különböző berendezésű és összetételű középkor sajátos kifejeződését. Mindketten széles alapokon kívánják lemérni a középlatin szerepét : hogyan terjed el, a társa-1 I. Szentpétery : Beiträge zur Geschichte des ungarischen Urkundenwesens. Archiv für Urkundenforschung, XVI. 164. 1.