Századok – 1939

Történeti irodalom - Szentpétery Imre ld. Emlékkönyv ... születése hatvanadik évfordulójának ünnepére 188

történeti irodalom 193 dalom milyen rétegeinek közvetíti a nyugati irodalom egyetemes érvényű emberi értékeit, és hogyan kezdi a magyarság az átvett latin nyelvet valamelyest önállóbban használni. A diplomatika kiszélesedett látókörű tárgykeresése vezette a történetírást a jog- és hivataltörténet irányába. A jog különféle érvényesítési formáinak, a kormányzat, a közigazgatás szerkezetének, egy-egy hivatal működésének feltárása egészen új lehetőségeket nyert a diplomatika nézőpontjainak, módszerének átvételével. Degré Alajos a kiadott okleveles forrásanyag felhasználásával keresi a kártérítési kötelezettség különböző keletkezési alapjait XIV. századi jogfejlődésünkben (Kártérítés Anjoukori magánjogunkban). Kiemeli a magyarországi helyzet egyező vonásait a külföldivel és észreveszi a különbségeket is. A földesurat jobbágyaihoz és tisztjeihez fűző kapcsoknak megvilágítására igen jellemző adat a földesúrra nehezedő teljes felelősség. Ezen a ponton a magyar jogfelfogás szigorúbb, mint pl. a német. — Szabó István tanulmánya (Az 1351. évi 18. törvénycikk) bemutatja, hogy az eredetitől eltérő közlésmód milyen téves megállapításoknak lehet elindítója. A törvénycikkbe, későbbi, önkényesen adott címétől és széttagolt formájától félrevezetve, a jobbágyköltözés szabályozását magyarázták bele. Ellenmondásokat rejtő vitás esetekben tehát csak az eredeti szövegnek lehet perdöntő jelentősége. A törvény különben belesimul az 1351. évi országgyűlés kisnemes-védelmi vonalába. A jobbágy idegenben elkövetett bűneiért — a tettenérés esete kivétel — idegen földesúr, ha még •olyan hatalmas is, nem alkalmazhat megtorlást, hanem csak a bűnös jobbágy uránál kereshet elégtételt. Valószínű azonban, hogy ez a törvény nemsokára, amikor a nagybirtok megállíthatatlanul előretört és nemcsak jobbágyformába húzódó szegény nemeseket, hanem középbirtokos családokat is hatalma alá parancsolt, nem felelhetett meg céljának. Az idegenben tartózkodó királyt képviselő helytartói intézmény helyét igyekszik megállapítani Ember Győző a magyar államkormányzat és hivataltörténet fejlődésében. (A helytartói hivatal történetéhez a XVI. században.) Várday Pál érsek alatt éri el a legmagasabb fokot, ekkor ugyanis „újkori értelemben vett, állandóan ülésező és testületileg határozó hivatal", széles pénzügyi, hadügyi és igazságszolgáltatási hatáskörrel. Teljes szerepének lemérése csak a hivatal működését kísérő iratanyag feldolgozásától várható. Kovács Lajos a kamarai igazgatás első telekkönyvezési kísérleteit mutatja be a töröktől visszafoglalt Budán. (Telekkönyvi rendtartás Budán a kamarai adminisztráció idejében.) A telekkönyv bevezetése alsóausztriai példák nyomán történt, aránylag gyorsan, mert a bécsi udvar a jövedelem gyarapodását remélte tőle. Kring Miklós a komárommegyei Tó város község közigazgatását világítja meg az 1836 és 1848 között megmaradt jegyzőkönyvek alapján (A községi közigazgatás történetéhez). Vázlatos rajzából is meglepően bontakozik ki az évről-évre választott elöljáróság, a bíró, esküdtek alakja és a jegyző, az egyetlen foly-Századok 1939, IV-VI. 13