Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

164 HAJNAL. ISTVÁN fejezése, erkölcsi-vallásos jelentőséggel is. Csak amikor a forma puszta eszközzé lett, vette kizárólagos használatába a gazdasági élet. Nem szabad tehát a kultúrfejlődés megítélésénél a specifikus „vallásos", „gazdasági" stb. szellem jelentkezését értékmérőnek venni. Ellenkezőleg, minél tovább megmarad a formaképződés az élet teljénél, annál termékenyebb minden speciálizálódás. Ha hirtelen, éles tudatossággal szerkesztődnek külön rendszerekké az élet egyes területei, az annyit jelent, hogy a társadalomstruktúrát, az építő állványzatot és vázat kibontották alóluk, az örök ösztönösség rántja már magával az egész szerkezetet. A „kultúrszisztémák" fogalmát csak kisegítésként használhatja a szociológia a társadalmasodás rajzában. Ugyancsak filozófiai kérdéstevés az „individiduum" és a „kollektívum" viszonyának problémája. Akkor kezdődhet ennek vizsgálata, amikor a társadalomstruktúra és módszerei már kidolgozottan állanak előttünk. A középkori megindulásban lehet éppúgy a kollektívum, mint az individuiím elsőségét bizonyítani. Mindkettő elvont fogalom, csak a társadalomstruktúrákban van realitásuk. A gép mellett felőrlődő modern munkás „egyéni jogainak" biztosítása mellett is talán inkább rabja a kollektív erőknek, mint a középkor parasztja. Amidőn az újkori individualizálódásról beszélünk, tulajdonképen a társadalomszervezet mobilizálódásáról van szó, nem pedig új szellemnek tevékenykedéséről. A szellem, az életjelenség csak a szerkezeti változás következtében érvényesül új módokon. A fentiekben mereven ragaszkodtunk a „formaképződésnek" önmagában való szemléletéhez, szinte „anyagiasítottuk" a társadalomszervezetet. Az ilyen éles fogalmi elkülönítésre szüksége van a szociológiának. De ezzel nem „technizálja" a társadalomfejlődést. Ezt tenné, ha a formákhoz meghatározott tartalmakat ragasztana. A „kultúrszisztémák" alapjaira való helyezkedés egyoldalúbban mutatja be az életet, a gazdasági, jogi stb. lapos síkjaira való vetítés teszi sivárrá a társadalomtörténetet. A formának, a struktúrának szigorú elkülönítése az élettől : az örök emberinek életteljes bemutatása a változatos történeti-társadalmi szerkezetiségekben. A „társadalom" fogalmában egyébként is mindig valami tárgyias-anyagias szerkezetiséget érzünk, ha másként nem, úgy a szükségleti cikkek s berendezkedések, a közlekedéseszközök, a technika, a pénz, a betű szervező szerepének beleképzelésével. A közkeletű felfogás is mindenesetre úgy érzi. hogy a „társadalom" valamiként „anyagiasabb",