Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 165 mint maga az élet. Kétségtelenül csalódás az, ha a szociológiai olvasmány erről a tárgyias karakterről csak mint a lelkiség-szellemiség mellékes kíséretéről emlékezik meg. De a szakszeri! szociológusnál is általános jelenség, hogy idővel a szociális alakulások különböző típusai mintegy anyagiasodott, geometriai formákként hatnak képzeletére. A racionális társadalom a maga gyűléseivel, képviseleteivel, a közügyek központi szerepével : az emberek koncentrikus körökben állanak fel, gyűrűik sűrűen összevonódnak valami aktuálissá lett „közügy" vonzására, egyetlen központi célra fordul minden életenergia. Amint azonban a „közügy" elintéződött, a gyűrűdzés kitágul, a körök s bennök az individuumok távolodnak egymástól, olyannyira ritkulnak a vonalak és pontok, hogy szinte már észre sem vehető szerkezeti egybetaitozóságuk. Ezzel szemben a „szokásszerű" társadalom a családoknak generációkon át erős vonalakkal kiképződött oszlopait forrasztja egymáshoz,- az oszlopokat harántvonalak tagolják, a belső üzemiesség fejlődésének szintjei, s ez apró padkákon siklik, módosul, emelkedik a közösségben minden új módszer, eredmény. Folytatni is lehetne ezt a geometriai ábrázolást , ha a valóságos impressziók kifejezésén túl a spekulatív elgondolásokba is akarnánk ereszkedni ; történtek is ily kísérletek, ezeknek azonban természetesen nincs tudományos jogosultságuk. Mégis tény az, hogy a szociológia nem csupán a lágy, meleg életanyagban jár, hanem anyagiasodott formákat-szerkezeteket érez meg benne. De a határozott vonalakkal jelentkező formákat-szerkezeteket vissza kell vezetnünk végső összefüggéseikre, az emberi kifejeződésmódszerek aprómunkájára. Ha a mozdulatok el is tűnnek s a hangok el is hangzanak, az ember mégis csak általuk, az anyaghoz kapcsolódás által teremthet olyat, ami objektív külső közvetítője a belső életnek. így értjük meg, hogy a modern gépnek nemcsak az acél a nélkülözhetetlen anyagi alkatrésze, de nem is csupán a pénz, vagy a tervező munka formái, hanem éppúgy a munkáscsalád szilárdan megalapozott társadalomképlete is, amit az érdeken, ösitönön felüli, tisztán szociális életörömből kiképződő formák, szavak, személyies kifejeződések tesznek „üzemies" közösséggé. így értjük meg a kicsiny, mindennapos teremtőmunka jelentőségét a fejlődésben, a nagy sikerek túlzott felbecsülése mellett. A „technizálódásnak" készsége az emberi lét legdicsőségesebb ténye, önmagának csodálatos felülmúlása. Az anyagias forma : az életen kívül helyezett történeti konkrétum az egyedül igazi histórikum, nélküle nincs történet,