Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

156 HAJNAL. ISTVÁN célokra irányítását is. Az objektív, szakszerű adminisztráció lényege ez, értve nemcsak a „közigazgatást", hanem a szel­lemi-anyagi élet minden területét, kerek teljességét. Oly adminisztráció, amelyet a formák összefüggése köt össze mindenki szemléletes foglalatosságával, kondíciójával, minden család tradicionális üzemével. Azt lehet mondani, hogy a struktúra „anyagiasodása" tökéletes ; generációk egymás­utánja, egymásmell et tisége s az adminisztratív vezetés szinte test-test mellett kapcsolódnak, lenyúlva az egyéni élmények tárgyias pontjaiig. Állhat másként is egymás mellett vezető és vezetett, ha nem a személyies formák által zárulnak össze, hanem valami érdekhez igazodnak. Ekkor a forma helyett egy meghatározott tartalom kapcsolja őket össze. Az élet többi tartalma elvész az együttesből, alá kell rendelnie magát az egyedüli érdeknek. A szervezet nem „társadalmias", hanem okszerű, s felbomlik, ha az érdek már nem tart ja együtt . A középkori papnak és úrnak vezetése azonban csak a formákban való közvetlen, személyies érint­kezésen alapulhatott. Mélyértelmű „munkamegosztást" kel­lett fenntartania e társadalomtagozódásnak. A pap és az úr mintegy a társadalom formáinak, módszereinek megteste­sítője. A pap felveszi a maga foglalatosságába mindazt, ami a formák gondozásához, megszenteléséhez és összefoglaló kifejezéséhez tartozik. Ez az ő életformája, egzisztenciájának jogosultsága, enélkül kívül maradna, idegenül, a társadalom­szerkezetből. Az úr életét is a formák emelik fel, azoknak megbecsülése, a közvetlen személyiességig ; a „kölcsönös hűség" viszonyának ez a reális alapja. A középkori lovagság kialakulása nem politikai, katonai, vagy pénzügyi kérdés. A lovag, amint már kezdetben is megjelenik, teljes társadalom­formáció, a módszerek megtestesítője. Az úr nem népének egyesített anyagi ereje szerint méii a maga nagyságát, hanem a foglalatosságok és azok egybeilleszkedő módszerei szerint. Mint harcos is ; a lovagi felszerelkedés és harcmód szinte maga is kézműves-tizem, a technikai módszerek alkalmazása, szakszerű kezelése, szakszerűen begyakorolt segédlettel és utánképzéssel. A kézműveshivatás hasonló módon alakul ki felsőbb szervezeteiben. A szokásszerű együttesben maguk a fog­lalatosságformák emelik ki, s csakis a formák különítik el lassankint a földműveléstől, amely lényegében még sokáig alapja marad a kézműves-egzisztenciának is. A francia vidékeken szinte mindvégig ; de egyes felsőbb orgánumok képződnek ki, tisztán a módszerek kezelésének alapjain. A céhek ezek ; Franciaországban a kézművességnek csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom