Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 155 A szokásoknak, szabályoknak, amelyek a közösségben képződnek, a teljes életekből felemelkedő személyies formákat kell összefogóan kifejezniök. Kényszerítenek. de úgy, hogy minden személyies foglalatosság, minden izmossá lett életforma sértetlenül beléjük helyezkedhetik. Hirtelen változásokat nem tűrnek, de önmagukban alakulnak át az alsó összefüggések lassú alakulása szerint. A középkori „szokásjogokat" tehát nem lehet eredetükben a jog fogalmával illetni. Teljes életformák egymásbailleszkedéseit szolgálják. Szövegeik nem azt mondják, amit ma értünk belőlük. Minden szónak, kifejezésnek, mondatnak sajátos összefüggése van a sajátos helyi társadalomalakulással. Gyakran még szomszéd falvak sem érthetik meg egymás szokásait ; csak az, aki benne él a helyi együttesben. Valóban csak „forma", módszer a szokás, racionális tartalom nélkül ; mindenki kondíciójához szól, ormótlan, kiismerhetlen kifejeződéssel képviseli mindenki megszokott foglalatosságát, elismert egzisztenciáját. Épp ebből a fejlődésből emelkedik ki aztán az igazi, mély európai „szakszerűség". A középkori szövegek, mesék, szabályok a kicsiny köznapi formák hatalmát mutatják, gazdagabban s erőteljesebben, mint minden addigi kultúrában. Minden együtt van bennök, érzelem, gondolkodás, gyakorlati tevékenykedés egyai ánt ; semmi sincs racionizálva, mindennek megmarad legendás jelentősége. Bámulatos, hogy még kései, „jogi" vagy „irodalmi" megfogalmazásukban is mily sokszerű viszonyulás rejlik bennök az élethez s a természethez . A XVII. században Colbert törvényalkotása a „hűbérjogból", amelyet ma hajlandók vagyunk csupán a személyi- és tulajdonjogok rendszerének tartani, az erdők, vizek adminisztratív és gazdasági kezelésének szakszerűségeit bontakoztatta ki ; nem is szólva az iparszabályozásról, amely a céhies társadalomkötelékekbe burkolt szakszerű munkamódszerek kiválasztásán alapult. A középkori kondíciók a foglalatosságok életteljes formáihoz tapadtak, a sokféle változatos állapot különféle színtjén-padkáján csúszott tovább a forma, sokféle adott feltételhez alkalmazva, s ami ebből végül kikerült, az általánosan használható új módszer volt, olyan, ami nem tett erőszakot az emberi élet teljességén. A földhöz, a természethez való otthonos kapcsolódás a koraközépkornak nagy teljesítménye. A közeli személyiességen felülemelkedő szerkezet kialakulása lassan haladt, a szokások, szabályok irracionális tömkelegével nehezen lehetett okszerűen rendelkezni. Bármiféle felsőbb szerveződés csak úgy mehetett végbe, hogy a formák, módszerek kezelésénél maradt, s nem kísérelte meg magának az életnek vezetését,