Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

4 HAJNAL· ISTVÁN az élőkön át a jövő generációk életét is valamiként meghatározva (történeti). De mi az, ami így, sok tekintetben kényszerítően, átfogja generációk életét ? Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy mindegyik szisztémában imponáló teljesítmények rejlenek. A társadalomismeret kezdő s betetőző fejezetei alaposan kidolgozottak bennök. Az embert, mint a szocialitást szubjektive megélő lényt, kitűnően ismerjük már általuk, s ismerjük a társadalomfejlődés általános tendenciáit is. Csak ami közben van, magát a szociális történést nem ismerjük, azaz csak a történelem által ismerjük, s nem alapvető szociológiai módszerek által. A szociológia keletkezésének s kialakulásának idején még elválaszthatlan volt a két tudomány. Ma gyakran egyenesen tiltakozik az ellen a szociológia, hogy a történettudománytól necsak anyagot, hanem módszereket is vegyen át, saját szempontjaira átalakítva. A következmény az, hogy valósággal kerüli a történeti anyagot is. Feltűnő, hogy mily behatóan foglalkozik a primitív népekkel, társadalmak ethnográfiai korszakaival, azoktól a modern társadalom vizsgálatára ugorva át. Az állítólag történetietlen ember szociális magatartását vizsgálja amott, s emitt, a jelenben, az elevenen megragadható szociális lelkületeket. A nyugati, a francia-angol szociológia, kétségtelenül kitartóbban ragaszkodik a konkrétumokhoz, mint a német szociológia, — nem is szólva az amerikairól, amely szinte természettudományos, empirikus módszerekkel, kísérletezésekkel is, igyekszik a jelen társadalmat megismerni, kevés lehetőséggel, hogy valaha is általános érvényű törvényszerűségekhez jusson el. Az angol talán még mindig főként valami óvatossá lett organicisztikus elgondolás felé hajlik. A francia talán inkább a kezdetnél, a pszihológiánál marad, szkeptikusan minden betetőző elmélet iránt. A történetírás e nyugati népeknél szintén óvatos szkepticizmussal hárítja el magától a szociológiai elméleteket, inkább megmarad a kultúrfejlődések egyszerű, gyakran lapos magyarázó leírásánál. A német szociológia hatalmas feszültséget mutat a kezdő s a betetőző tények vizsgálata között, roppant intenzitással dolgozik szerves összefüggésük kimunkálásán. De nem a történeti konkrétumokban keresi a módszert, hanem azokra akarja rávonni a maga módszereit. A történetírás, kivált a „szellemtörténeti" irány, fáradhatlanul igyekszik belekapcsolódni e módszerekbe, konkrét anyagán mintegy illusztrálja azokat, sőt általuk sikeresen meg is eleveníti múlt társadalmak szociális lelkiségét — anélkül, hogy magát a társadalomfejlődést meg tudná magyarázni.