Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

TÖLTTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 5 A történelem és a szociológia együttműködésének alapjait keresvén, elsősorban a német szociológiát fogjuk szemmel kísérni, már csak azért is, mert a magyar történetírás a németnek hatását mindenkor erősebben érzi, mint a nyugati népek történetírásáét. De, úgy véljük, a szociológiának lényeges szempontjait mégiscsak elsősorban a francia eredmények alapján ismerhetjük meg. Mindenekelőtt : az új tudománynak létjogosultságát az az erőteljes megérzés adta meg, hogy az emberi társulást nem egyes érdekcélok viszik, hanem minden, még oly éles érdektársulásban is ott van az embernek emberhez való szociális kapcsolódása, ami az okszerű együttest ,,társadal -miasítja". Egyszerű, mindig ismert volt tény ez, s mégis szinte diadalmas felismerés akkor, amikor, Comte idejében, a modern élet zajlását látszólag már tisztán csak az érdekért való küzdelem irányította, s a társadalom óriásszerkezetében már megszűnt az emberekközti közelségnek döntő szerepe. Új, szociológiai szemléletmód keletkezett, amely mintegy 1 megoldalazta a társadalomban ható erők irányait ; maga a „szocialitás" lett az igazi végső társadalomalakító tényező, minden más embereket társító életcél csak annyiban, amenynyiben az ember egyszerűen magát az embert is keresi a kapcsolódásban. Még a gyűlölködő ellenségeskedésben, a győzelemre törésben is van valami ösztön a legyőzöttel való emberi viszonyulásra. Az élet minden célja s küzdelme végső eredményképen a társadalomban való elhelyezkedésnek, az emberekkel való viszonyulásnak eszköze. \ Azóta is minden szociológiának ez a kiindulása ; s mindegyik irányának legfőbb haszna az, hogy elmélyíti, megszilárdítja az emberekkel foglalkozó tudományokban ezt a „szociológiai szemléletmódot", ellentétben a racionálissal, amely csak célok és erők okszerű működését látja. Ε szemléletmód fegyelmezettsége, beidegződése, minden más szemlélettel szemben való ellenállóképessége a társadalomtudomány alapfeltétele. Nem könnyű követelmény ; bizonyítja többek között épp a történettudomány is, amely még nagy társadalmi átalakulásokat is érdek- és erőokokból konstruál meg, politikai, gazdasági, szellemi „tényezőkből". A francia szociológia azóta is elsősorban a „szociabilitás" természetét, nagyobb-kisebb intenzitását igyekszik kiérezni a társadalomalakulásokban. De épp ebből következik a szociológiának Comte óta állandó második alapkérdése : a társadalom, hogy az emberek együtt élhessenek, bizonyos formákat, tényeket emel maga fölé, amelyekhez alkalmaz-^ kodik, még akkor is, ha közvetlen életérdekeiben akadályoz-