Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 149 a „középkornak" területe. Félezerévnyi süllyedés után ez a társadalom ismét csak az antikhoz hasonló módszerekkel ragadja meg az északibb vidékek középkori erdményeit. Az érdekszerű egyesülés, a vállalkozó városállam alaptípusa ismét a felszínie kerül. Lehet ennek okát „szellemnek", „lelkületnek" nevezni, de nem a szociológiában. A társadalomszervezetek tudományát épp ellenkezőleg arra figyelmezteti ez, hogy a struktúra fogalmát ki kell terjesztenie a látszólag muló, látszólag egyénies, szubjektív formaképződésekre is, amelyeknek csupán a családi és a közeli együttélés szférájában van szerepük. Formák, amelyek már a bölcsőtől kapcsolják be a gyermeket környezetébe, s amelyek az életnek bizonyos módokon-oldalakon való megragadására nevelnek. Meghatározzák a szubjektív élményben azt a pontot, amellyel az a kifejezésformák felé igyekszik polarizálódni. Alkalomadtán aztán a konkrét szociális szervezeteket is a régi módokon alakítják ki újra. Hihetetlen a szívóssága, rugalmassága ennek a formaképződésnek. A kultúra nagyszerű alkotásai összeomolhatnak, eszközei kieshetnek a kezekből, társadalomformációi szétbomolhatnak, — s ezek a futó, öntudatlan formák a kultúrfejlődések hegyén-völgyén át is tovább érvényesülnek. Ha szellemnek, lelkiségnek nevezzük működésüket, úgy elzárjuk ezáltal a szociológiai megértés útját. Vagy fel kell tennünk, hogy a szellem leheletszerűen érintkezik az emberekkel és a filozófiához kell fordulnunk magyarázatért, vagy pedig a biológiai fajisággal öröklőén összekötött szellemiség elméletét kell elfogadnunk. De nem is a teljesen új, barbár vidékeken keletkezett az új kultúra. A germán társadalom nagyjából a törzsileszármazásbeli érdekközösség struktúrája, újat-alkotás helyett nyersen belekapcsolódott volna az okszerű antik szerkezetbe. Az egészen új keletkezésének központi területei a régi Galliának belső vidékei. Itt fordult át az antikkal szemben merőben idegenné a fejlődés, ugyanolyan idegenül a germánnal szemben is. Nem a kettőnek egymásbaolvadása, kölcsönhatása, hanem az embernek teljes kivetkőzése mindkettőből, s μ belőlük hátramaradt tények férőhelyeiben új építkezés a magárahagyatott szeméiyies élet alapjaiból Sajátos jelenség : oly sok forma, fogalom, intézmény viseli, tán máig is, a régieknek nevét, s mégis mindegyiknek egészen más a lényege, szerepe, másféle módszerként használja a társadalomfej lődé s. A. Dopsch művei kimerítően vizsgálják, hogy az antik kiütúrából mi s miként szerepelt tovább az új népek uralma alá került területeken. Kitűnik, hogy a betelepültek és