Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

146 HAJNAL. ISTVÁN Max Weber a vallásos lelkület és a gazdasági szellem összefüggéseit vizsgálja az ázsiai kultúrákban, — zseniális· megérzései szinte kívánkoznak a közvetítő objektív struktúrák részletes vizsgálatára, ami a végső, valóságos szintézis lenne, az üzemet adná, amely által az emberi lélek és szellem sajátos módokon érvényesülhetett. Miért ne lehetne a személyies formákat, a szóbeliséget, a szokásszerűséget, együtt az anyagias technika módszereivel, önmagukban, a szociális törvényszerűség szempontjaiból, vizsgálat alá venni ? Összefüggésben a szociális formákkal, a társadalomtagozódással, amelyek mindezen módszerekkel alakultak ki? A „tradicionális szellem", a „kasztszellem", bármely „belső struktúrát" is mutasson is ki bennök a gondolatok, érzelmek finom analízise, sohasem fogja ezt a társadalomépítkezést megértetni. Miért elemezzük mindig csak a kultúrák irodalmát, s ismét és ismét csak az irodalmakat, tartalmuk, szellemük szerint, s nem mint anyagiasodott kifejeződéseket, mint a mögöttük rejlő intellektuálizmus módszereinek s végeredményképen a társadalom szerkezetiségének termékeit? A konkrét adatok utóvégre nem ellenségei a törvényszerűségek vizsgálatának, szintézist nem csupán úgy lehet kialakítani, hogy elejtjük belőlük épp azt, ami a legigazibb történeti konkrétum. * Minden kultúra sorsa idővel az elmúlás, belső törvényszerűséggel. Az „objektív szellem" teóriája nem így látja ezt, s a filozófiai szemlélet alapján igaza is lehet. De szociológia a konkrét társadalomszerkezetek működését, sorsát nézi. Örökös ritmus mindenütt, még a horda-társadalom monoton élete is folyton ismétlődő sekélyes, észrevétlen megújulás és elmúlás. Nagy kultúregységek egyes részeiben hasonló váltakozása az objektív struktúrák felépülésének és további alkotásra képtelen elmechanizálódásuknak. Ez a sorsuk maguknak a nagy kultúregységeknek is. Mert minden objektiváció : bizonyos egyoldalú elvonatkozás az élmény életteljességétől. A társadalomban nem az egyéni pszíhe, hanem a struktúra törvényszerűségei szerint halad ez az absztrakció. Mélyen tagozott társadalomban összefüggő formaképződés vezet a személyies élettől a magasabb szerkezetiséghez, hivatásrétegek ápolják a formák szervesen egybekapcsolódó rendszereit, általuk résztvesz minden élet minden teljesítményben-eredményben, tudatlanul is. De a magasszerkezet felsőbb rendszerei fokozatosan mégiscsak mind kötetlenebbül dolgozó intellektuális hiva-