Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 147 tások kezelésébe kerülnek, élő emberekébe, akik az elvont formákban mindinkább csak a racionális értelmet, s nem a strukturális összefüggéseket látják. Bármily mély és önzetlen szakértelem, az emberi meggondolás mégsem pótolhatja a társadalom üzemies építkezését. Az élet, ha talán mélytartalmú ideák által is, úrrá lesz ismét a struktúrán. De talán maradnak hátra oly módszerek, amelyek közel állanak az általános emberihez, aránylag mindenki közvetlen személyies használatára alkalmasan ; ezek valami más fejlődésbe bekapcsolódva, újabb, magasabb színvonalra segíthetik fel az emberiséget. Ilyen szerepe volt a nyelvi kifejeződésmódszer kialakulásának is. A személyies közelséghez való leszállás nélkül nem képzelhető el eredeti új kultúrfejlődés. Az antik társadalmak is így kezdték, de ez az időszakuk aránylag gyorsan lezajlott, gyorsan következett a célszerű, hasznos kitárulás korszaka. Bizonyára már eredetileg is erősen okszerű társadalomszervezetekkel fogadták be az Ázsiából átszűrődött objektív formákat, az élet elevenségének eszközeivé tették azokat. Bámulatosan tiszta ért elemszerűség az antik kultúra minden területén, a formákba a „Bündigkeit" tökéletességével ugrott bele az élet, — s aránylag gyorsan felmorzsolódó társadalomstruktúrák. A hatalmi, anyagi, szellemi eszközök mindinkább a széles társadalomélet fölött működő mechanizmusokká váltak. A kultúra teljes felszerelésével dolgozó vezetés, ha nem az önérdek, úgy az eszme szolgálatában állott, mint a római császárság is, amely roppant energiával, de mégis racionális elgondolással akarta megszilárdítani a birodalom szervezetét. Ma már általános a felfogás, hogy a „középkor" magában a római társadalomban kezdődött el, már a barbár népek jelentősebb szerepe előtt is. Évszázadokkal a politikai bomlás előtt kezdődött a racionális szerkezet küzdelme valami ismeretlen életanyaggal, amin az előbb oly csodálatosan eleven, okszerű gondolkodás élei mindinkább eltompultak. Nem szociális küzdelmek, lázadások jelzik az újat, csöndben, megfoghatlanul nyomul fel valami idegen élet. Az, ami kívül maradt az objektív kult úr szer kezet en. Mindenütt, vidéken-városban, sokféle alaktalan változatban, személyies közelséggel összeszokott együttesek húzódnak meg a kultúrtársadalom alkatrészeiben, amik számukra már csak kiismerhetlen, érthetlen, sorstól adott tények. Még megvan a racionális földtulajdon, rajta a sokféle kiszámított szerződés szerint dolgozó nép ; de valamiként súlyosan megülepedett rajta ez a népesség, deformálva a szerződéses 10*