Századok – 1939
Történeti irodalom - Vierkandt; Alfred: Familie; Volk und Staat in ihren gesellschaftlichen Lebensvorgängen. Ism.: Wellmann Imre 99
TÖRTÉNETI IRODALOM 99 az mindazokból, amit az orosz politika osztrákellenességének tartalmáról mondottunk, nagy részben érthető, de liozzátehető Sch. könyvének eredménye alapján, hogy a cárnak önálló Magyarország elleni állásfoglalásában az a félelem is közrejátszott, hogy ez forradalmasító hatással lesz Lengyelországra. Különben éppen így nem volt orosz érdek a lengyel nemzet tagjainak számát növelni Galiciával. Épp ezért az orosz ellenjegyzékben Galíciáról és Magyarországról immár nincs szó, az osztrákellenes offenzív háború gondolata megbukott. Hasztalan tűnt fel érthetetlennek III. Napoleon szemében az, hogy a cár elejtette Magyarország önállóságának gondolatát, mely a gyűlölt ellenfélre döntő csapást jelenthetett volna . . . Ezek a megállapítások új színben mutatják be III. Napoleon magyar politikáját s e tervezgetések a magyar emigráció és III. Napoleon közötti későbbi tárgyalások eddig nem igen ismert előjátékaként foghatók fel. Különben a párisi emigráció nem sokat tudott meg az orosz tanácskozások tartalmának lényegéről, bár néha sejtették azt az igazságot, hogy az orosz állásfoglalás sorsdöntő lesz. Szarvady például így írt Kossuthnak 1859 január 20-án, Ronciére-nek második útjáról való visszatérése izgalmas napjaiban : „Napoleon herceg szívén hordja az olasz ügyet ... az is világos, hogy érti, miszerint hazánknak elsőrendű szerepet kell játszania . . . Iparkodni fog minden bizonnyal cousinját olly messze vezetni, mint csak lehet — de fog-e sikerülni ? Az orosz hon attitűdjétől fog függni." (Orsz. Levéltár, Kossuthiratok 2159. sz.) Ifj. Iványi-Griiiiwald Béla. Vierkandt, Alfred : Familie, Volk und Staat in ihren gesellschaftlichen Lebensvorgängen. Eine Einführung in die Gesellschaftslehre. Stuttgart, 1936. F. Enke. 8° VII, 150 1. A nagynevű szerző a „Gesellschaftslehre" két kiadása (1922, 1928) és az általa szerkesztett „Handwörterbuch der Soziologie" (1931) után méretekben kisebb, de jelentőségben számottevő új munkával gyarapítja a társadalomtudomány lassan terebélyesedő irodalmát : a szociológia szélesen megalapozott, logikusan felépített és igen világosan megírt kis kézikönyvével. Munkája nem egyszerű kivonata a ,,Gesellschaftslehre"-nek, kevesebb annál, de sokkal több is egyszersmind. Kevesebb annyiban, hogy a társadalomtudomány nagy anyagából csak a legfontosabbat ragadja ki, csupán a szociológiai csoportok (közösségek) szerkezetét és életnyilvánulásait tárgyalja. Mindezt azonban úgy, hogy nemcsak az anyag csoportosításában ad újat, hanem eredményekben is : széles horizontú pillantással s mély pszihológiával egészen új oldalait láttatja meg a közösségek életének. Teljesnek, befejezettnek a kép még nem mondható, ehhez a szociológia még túlságosan fiatal tudomány ; de a könyv, a maga egészében, gondolatmenetének biztonságával, hangjának higgadt nyugalmával, azt a benyomást kelti, hogy — Tönnies, Simmel, Litt, Spann és a többiek után — V. munkásságával kezd szilárd formákat felvenni a német értelemben vett társadalomtudomány. 6*
