Századok – 1939

Történeti irodalom - Vierkandt; Alfred: Familie; Volk und Staat in ihren gesellschaftlichen Lebensvorgängen. Ism.: Wellmann Imre 99

100 TÖRTÉNETI IRODALOM Sajátos kutatási területe még nem mindenütt körvonalozható határozottan, de a módszer többé-kevésbbé leszűrődött már. V. a családot, törzset, népet, államot nem különböző megjelenési formáiban vizsgálja. Szerinte a konkrét történeti képződmények a maguk változatosságában legfeljebb anyagot adhatnak a szociológia empirikus-induktív továbbépítéséhez, viszont a társadalomtudomány eredményeit felhasználni történeti problémák megoldására már teljességgel a historikus feladata s nem a szociológusé (!). Ez típusokkal dolgozik, a társadalmi formák igazi lényét tükröző ideáltípusokat állít fel Max Weber szellemében ; nem absztrahál, nem a mindenütt s mindenkor visszatérő sajátságokat párolja le, hanem a jellemző vonásokat ragadja meg s azokat a szükséghez képest ki is domborítja, ha a valóságban, ellentétes erők ütközőpontjában elhalaványodtak. Ha szociológiai csoportról beszél, legyen bár megfordítva a valóságban, az egyest úgy tekinti, mint aki inkább a közösségért él — ha nem is olvad fel abban —, semmint önmagáért. Tagadja az individuum önálló, reális létét, s hogy a társadalom ilyen önmagukban zárt egyén-atomok egyszerű összege, puszta külsőleges mechanizmus volna ; de nem vallja az ellenkező álláspontot sem : a közösségek lényegét nem az egyének felett lebegő, transcendens egységben látja, hanem az egyeseket magában foglaló, immanens és aktuális jellegű egységben. Ezzel V. mintegy szintézisben oldja fel az individualisztikus felfogás és a Spann-féle univerzalizmus ellentétét, anélkül, hogy kompromisszumra lépne a kettő között. Figyelme elsősorban természetesen a közösség felé irányul, de nem feledkezik meg ennek alapanyagáról, az egyes emberről sem. Egy-egy szociológiai csoport nem egyén-atomokból, hanem apró közösség-molekulákból tevődik össze, s önálló életet él, a maga szabályai, életrendje szerint ; e szabályokat tagjai öntudatlanul is követik, önkéntelenül a közös célokat szolgálva, mint ahogy minden cselekvés is, játszódjék le a közösség bármelyik részében, az egészre tekint, ennek érdekeitől meghatározott. De az átfogó összefüggés, a benső kapcsolat, mely a közösség lényegét adja, éppoly kevéssé lehet meg hordozói : az egyes emberek nélkül, mint megfordítva. V. szemlélete sokkal rugalmasabb és dinamikusabb annál, semhogy egyoldalúvá válnék. Mint ahogy a közösségen belül az egyes nem vész el számára, éppúgy nem téveszti szem elől, hogy csoportügyek mellett vannak egyéni ügyek is, s közösségi szellemen túl egoizmus. Ellentétes erők szüntelen küzdelme formálja ki a közösségek életfolyamatait is : életösztön és életrend, hatalomvágy és alárendelődési készség, cselekvő energia és kritikus szemlélődés, harci vágy és segítő ösztön, idegenkedő elzárkózás és felolvadó bizalom örökös harcban áll itt egymással. Ε kosmosnak színes, változatos, mélyen gyökerező élete csak az előtt tárulhat ki igazán, aki, letérve az individualizmus „tévútjairól" s szakítva a polgári-kapitalista társadalom atomisztikus-racionális szemléletével, a mai, önérdektől külsőlegesen