Századok – 1939
Történeti irodalom - Karpat; Jozef: Corona Regni Hungariae v dobe árpádovskej. Ism.: Murarik Antal 87
90 TÖRTÉNETI IRODALOM véli a koronaeszme létezését.1 Az egyik legelismertebb francia jogtörténeti szaktekintély, Chénon professzor, élőszóval azt a kijelentést tette, hogy a francia fejlődésben valóban megjelenik a koronaeszme, azonban ezzel a kérdéssel a francia jogtörténeti irodalom eddig behatóbban nem foglalkozott. A francia, angol, arragon vonatkozások bennünket azonban inkább csak azért érdekelnek, mert arra mutatnak, hogy itt is általános európai szellemi termékről van szó. Ε gondolatnak nem sajátosan hazai és nem speciálisan középkori szerepére a legjellemzőbb, hogy a magyar királyokhoz és püspökökhöz intézett pápai brevék, bullák is ismerik a koronaeszmét s annak tartama azonos a hazánkban használatos tartalommal. Legyen szabad azonban rámutatnunk arra is, hogy a koronának allegorikus értelemben való használata megjelenik a középkori keresztény kultúra legfőbb forrásában, a Szentírásban is. Az Apocalypsisben (I. 2, 10) olvassuk : „Esto fidelis usque ad mortem et dabo tibi coronam vitae." A magyar leánynegyed eredetének vizsgálatával és e magyar jogintézménynek a lengyel, litván, cseh, továbbá részben az oláh és a szerb jogrendszerre gyakorolt hatása kimutatásával kapcsolatban2 alkalmunk volt rámutatni arra, hogy a magyar jogrendszer nemcsak hatásokat szívott fel, hanem maga is hatott a környező országok jogrendszereire. Talán úgy jellemezhetnők a korai magyar középkor jogi kultúráját, hogy itt szűz talajra hullt a mag, mély gyökeret' eresztett és szebb termést hozott, mint ott, ahonnan a mag a magyar földbe került ; s ez a duzzadó termés szerteszóródva, nagy vitalitásánál fogva másutt is megfogamzott még akkor is, ha távoli földre vitte sorsa. A koronaeszme esetében is ezt látjuk. K. rámutat a magyar, valamint a cseh, lengyel és szerb koronaeszmék viszonyára. Megállapítja, hogy míg Csehországban 1329-ben és Lengyelországban csak 1365-ben jelenik meg a koronaeszme, addig hazánkban Szent István király Intelmeiben, legendáinkban, krónikáinkban már jóval előbb nyomára akadunk. Okleveleinkben a koronaeszme 1197-ben jelenik meg először, s a XIII. században már köznapivá válik okleveles gyakorlatunk frazeológiájában. Mikor azonban K. a magyar koronaeszme időbeli prioritása mellett száll síkra, tulajdonképen csak átveszi kitűnő mesterének, a most briinni professzor Rauscher Rudolfnak eredményeit.3 Sőt ezzel maga Rauscher is tulajdonképen csak magyar-cseh vonatkozásban mondott újat, mert magyar-lengyel és csehlengyel vonatkozásban ezt a lengyelek nagy pozitivistája, Balzer Oszvald már előtte megírta.4 A magyar koronaeszmének 1 H. Sehreuer : Die rechtlichen Grundlagen der französischen Königskrönung (Weimar 1911) 70—71. 1. 2 Murarik : Ősiség, 188—192. 1. 3 Rauscher : Uherské a slovanské právni dejiny. „Przewodnik historiczno-prawny" III. évf. (Lwów) 1932. 4 Ο. Balzer : Królewstwo Polskié 1295—1370. (Lwów 1920) III. 248. s köv. 1.
