Századok – 1939

Történeti irodalom - Karpat; Jozef: Corona Regni Hungariae v dobe árpádovskej. Ism.: Murarik Antal 87

87 TÖRTÉNETI IRODALOM sem szorítják háttérbe az apostoli királynak rendkívüli plaszticitással megrajzolt alakját. Egyik jeles közírónk nemrégiben találóan mutatott rá arra, hogy annyiféle Szent István él a magyar köztudatban és irodalomban, ahányféle világnézet és pártállás iparkodik őt a maga számára kisajátítani. Van klerikális és marxista, legitimista és fajvédő Szent István-kép, melyek mind egy-egy elméleti prokruszteszágyba kívánják szorítani az apostoli királynak csak saját korából és rendkívüli személyes tulajdonságaiból megérthető egyéniségét. A kormányzati teendőkkel elfoglalt történetíró tökéletesen távol tudott tartani magától minden ilyen kísértést. A történet sodrában is a történelem írója maradt, aki ,,a tudákos elmék dús képzeletében életre kelt hamis képmásait a képzelet világába utasítva, az igazi Szent Istvánt" ragadta meg. I)eér József (Szeged). Karpat, Jozef : Corona Regni Hungáriáé ν dobé árpádovskej. (Corona Regni Hungáriáé im Zeitalter der Árpádén.) (A Komensky-egyetem középeurópai jogtörténeti szemináriumának kiadványa, szerk. Rauscher Rudolf.) Bratislava, 1937. 4° 96 1. „Gloria in excelsis Deo et in terra bone voluntatis hominibus pax nuntiatur, quum illuxit dies redempcionis Hungarorum . . . revocationis libertatis Corone." Egy kiváló fiatal szlovák tudós munkájának ismertetését kezdem az e munkából idézett hétszáz esztendős oklevélarengával. Tudom, hogy a szakszerűség, a tárgyhoz való hűvös ragaszkodás még akkor is kötelező, ha az 1938. év utolsó estéjén írom e sorokat, amikor mindenki erre a történelmi esztendőre gondol vissza. De ezúttal mintha maga a tudomány fenséges hidegsége kívánná meg, hogy mélyen átérezzük a témának, a Corona Regni Hungáriáé eszméjének politikumát. Politikum ez a szó legszebb értelmében, hiszen a „Hungarica natio" államszemléletének egyik legmagasztosabb ideológiai oszlopa, mely fölé a történelem évszázadai emeltek súlyos boltozatot. K. munkája a Szent Korona eszméjéről szól s nem a koronázási ékszerről. A kettő viszonya valahogy olyan, mint amilyet az ideák és a realitás között állít Platon : az igazán való, az ontos on az eszme, míg az érzékelhető valóság csak annak árnyéka. Ε jogszemlélet filozófiai értelemben vett legmélyebb idealizmusa abban nyilvánul, hogy állandóan az eszmét tartja szem előtt ; s ez a középkor pietisztikus jogszemléletének fény csóvájába kerülve, a szem számára érzékelhető árnyékként kivetíti magából a magyar királyok diadémáját, mely elé azért zarándokol az ország népe, mert érzi, tudja mögötte az eszmét. K. munkájának legértékesebb alapgondolatát abban látjuk, hogy nem szentkoronatanról, hanem koronaeszméről beszél. Szentkoronatan alatt ugyanis kikristályosodott nézetet értünk, határozott közjogi szemléletet a caput és membra alkotta totum corpus coronae Hungariae-ről. A szerző talán azért beszél koronaeszméről szentkoronatan helyett, mert ő ismertette szlovák