Századok – 1939
Történeti irodalom - Karpat; Jozef: Corona Regni Hungariae v dobe árpádovskej. Ism.: Murarik Antal 87
88 TÖRTÉNETI IRODALOM nyelven a legkisebb részletig is az Eckhart-vitát,1 melynek bizonnyal Eckhartnak a szentkoronatan kérdésében kifejtett álláspontja volt egyik leginkább élére állított vitapontja. A szerző talán ennek a vitának egyik eredményeként szűrte le azt a meggyőződését, hogy helyesebb az Árpád-korra vonatkozólag nem azt kérdezni, vájjon akkor megvolt-e már és milyen alakban a szentkoronatan, hanem, hogy e korban ismeretes volt-e már valamiféle koronaeszme, tehát e szó : „corona" jelentett-e valami mást is, mint magát a koronázási ékszert. Nyilván már kutatása legelején tapasztalta, hogy valóban már koraárpádkori forrásainkban szerepel a „corona" átvitt jelentésben : már ekkor megjelenik a koronaeszme, ami, láttuk, még nem azonos a szentkorona tannal. A koronaeszme konkrét tartalmát vizsgáló módszerét filológiai módszernek lehetne nevezni. Igen nagy szorgalommal és rendszerezni-tudással szedi össze Árpád-kori forrásainkból, törvényekből, krónikákból, oklevelekből a corona szó bármiféle alakban elvont jelentéssel, átvitt értelemben való jelentkezését. Majd elsősorban filológiai összefüggés, tehát főként jelzők szerint csoportosítja forrásanyagát. Így lesz nála külön csoport a „corona" jelzőtlen alakban és külön csoport a következő jelzők kíséretében : corona regia (regalis, reginalis), c. nostra, c. nostra regia, c. regie maiestatis sacra, sacra c. regia, sacra corona nostra, sanctissima c. regia, c. regalis fastigii, c. regni Hungarie, c. Rungarie. A második csoportot a corona szónak a különböző összefüggésekben, vonatkozásokban való megjelenése adja : fidelitas cor one, servitia corone, honor c.-e, utilitas c.-e, dejensio c.-e, adstare coronae, pro corona dimicare, ius opprobium, detrimentum, praeiudicium, dejensio, (tuitio) corone, monasterium c.-e, coronam gubernare, coronae subiugare, conflictus circa coronam stb. Végül az anyag harmadik szempontból való csoportosítása a korona eszméjének a rokon eszmékkel való szembeállítását tartalmazó forráshelyek tömegéből áll: corona—rex, corona—regnum, rex—corona—regnum, corona—regni solium, Deus—corona. Ε felsorolás képet nyújt arról a filológiai módszerről, mely a jogtörténetben — meggyőződésem szerint — általában kerülendő, mert rendszerint nem más mint a jogforrások grammatikai szempontú magyarázata, mely a középkorban a pongyolán használt kifejezések tautológikus áradatának a precizitás erényét imputálja, ahelyett, hogy a klasszikus jogtudományi iskola által mindig előtérbe helyezett, mélyebb értelemben vett interpretatio doctrinalis módszerével, tehát az occasio legis és ratio legis irányából vetne világosságot a magyarázandó jogforrás szövegének helyes értelmére. A most ismertetett munka esetében azonban e filológiai módszer, az interpretatio grammaticalis alkalmazása mégis indokolt, mert egyfelől igen messze és egyelőre ködös ismeretlenbe vezetne a koronaeszme kifejlődése oecasiojának kutatása, másfelől pedig e középkori misztikát lehelő szemléleti 1 J. Karpat : Nővé smery ν uhorskom právnom dejepise. Kny. : „Vsehrd" XVII. évf. 7—8. sz. Praha, 1936.
