Századok – 1938

Történelmi irodalom - Taube; Michael Frh. v.: Der grossen Katastrophe entgegen. Die russische Politik der Vorkriegszeit und das Ende des Zarenreiches (1904–1917.) Ism.: Jánossy Dénes 97

97 TÖRTÉNETI IRODALOM Könyvét Klebeisberg Kunó emlékének ajánlotta. A magyar szellemi élet igazi Maecenasa, az oly korán elhúnyt, de az idők távolságában jelentőségre egyre nagyobbodó miniszter, ha a másvilágon látja ez ajánlást, bizonyosan boldog mosollyal köszöni meg szeretett és nagyra becsült barátjának ezt a sírontúli hűségét. Angyal Dávid (Bécs). Taube, Michael Freiherr von: Der grossen Katastrophe entgegen. Die russische Politik der Yorkriegszeit und das Ende des Zarenreiches (1904—1917). Zweite umgearbeitete und erweiterte Ausgabe. Leipzig, 1937. K. F. Koehler. 8° VII, 415 1. Szinte valószínűtlennek látszik, hogy a világháború előtti diplomácia történetének köréből olyan szakmunka lásson napvilágot, mely új dolgokat is tudjon még közölni, mikor a századforduló éveiből rengeteg okmánytár és azok alapján széleskörű feldolgozások jelentek már meg, melyeket az érdekelt politikusok és diplomaták tömérdek memoárja egészített ki. Pedig a szerző valóban új megvilágításban tárja az olvasó elé mondanivalóját, mesteri tollal és páratlan logikával vázolja az európai nagypolitika intim hátterét, azokat a titkos rugókat és összefüggéseket, amelyek az aktapublikációkból világosan nem derülnek ki, illetőleg amelyeket az érdekelt politikusok, diplomaták elhallgatni igyekeztek. Ez az eljárás persze alapjában véve teljesen érthető, hiszen rendszerint saját személyükről van szó, működésükről, tetteik mögött rejtőző hátsó gondolataikról, melyeket a szerző mint „páholyban ülő" beavatott munkatárs világosan meglátott és éles megfigyelőképességével sokkal tárgyilagosabban ítélt meg, mint az európai nagypolitika számos főszereplője, akiket memoárjaik megírásában elsősorban saját szereplésük tisztázása, nem pedig a tények tárgyilagos felderítése vezetett. A szerző a szentpétervári egyetemen a nemzetközi jog tanára és az orosz külügyminisztérium jogi szakértője volt, aki a cári Oroszország politikai szerződéseinek létrejöttében hathatósan közreműködött, s miniszterei mellett a meghitt tanácsadó szerepét töltötte be. A minisztériumba való meghívása az oroszjapán háború idejére esett, amikor a Rozdesztvenszky flottája által japán torpedóhajóknak nézett angol halászhajók lövetését sérelmező angol kormánnyal szemben kellett Oroszország presztízsét megmenteni. A szerző, mint a cári birodalom jogi szakértője, az ez ügyben összehívott párisi konferencián sikerrel tudott az angolokkal megegyezni. Innen vitte főnökének, gr. Lamsdorff külügyminiszternek a francia-orosz entente megerősítésére irányuló Delcassé-üzenetet, melynek hátterében az Angliával való Triple-Entente körvonalai derengtek fel. Érdekesen jellemzi a szerző a továbbiakban II. Vilmosnak és II. Miklósnak mély meggyőződésből fakadó komoly erőfeszítését szoros politikai kapcsolat létrehozására a német és a cári birodalom között. Azonban a minden oroszok sokat hirdetett diktátora teljesen akaratnélküli báb volt környezete és tanácsadói körében : annak véleményét tette rendszerint magáévá, aki utoljára adta Századok 1938. I—III. 7